Ismét mesterportya. Sajátos körülmények között kezdtünk neki, mert az év elején megterveztük az időpontot, és tartottuk is magunkat ahhoz. A korábbi évek tapasztalata alapján döntöttünk így, és történjen bármi is… valljuk be, történt is, bármi is…. 😉
Az első és legfontosabb, hogy szombat reggel tojásrántottát eszünk. Ez a Szarvasgomba reggeli Péterfai módra – szalonnás, hagymás, kolbászos rántotta gazdagon – s ehhez kell a tojás is. Szóval, egyeztetések, hogy ki s mit hoz. Természetesen ebben a helyi erőforrásokra is támaszkodunk, hiszen „ésszel él az ember, a többinek meg tilos”.
S megszületett a terv, amit hálásan köszönünk Handrisnak, aki bevetette magát: megtervezte, kiszámolta, megosztotta, s hagyott választási lehetőséget. Az őrs tagjai válaszoltak, s az eredménye mindennek: Handris és Balu vágott neki.
Természetesen a korlátozások fokozatos feloldása a cserkészek életét is könnyítette, egyre több lehetőség nyílt az elmúlt időszakban a találkozásra. A digitális oktatás május 10-ével véget ért az iskolákban. Ahogy a diákság jelenléte a tanintézményekben, úgy indult újra a cserkészet vérkeringése is: megkezdődhettek a jelenléti őrsgyűlések. Bár eleinte csak szabadtéren, de mégis heti rendszerességgel, nem egy monitor előtt, hanem személyesen találkozhattunk. Szerencsére vezetőink többsége is olthatóvá vált, így az újrakezdéssel kapcsolatos fertőzés kockázatát is minimalizálni lehetett.
Az elmúlt időszak nehéz döntését hozta meg a cserkészkerület vezetősége (az I. cserkészkerület a budai régió cserkészcsapatait fogja össze – a szerk.): az idén nyárra tervezett Kerületi Nagytábort (KNT) elhalasztották a 2022 nyarára. A jó hír azonban, hogy a járvány alakulása és az enyhítések következtében lehetőség lesz ezt a nehéz évet mégis megkoronázni egy csapattáborral. Erről majd nyár végén bővebben beszámolunk.
Történt azonban a félévben egy mindnyájunkat büszkeséggel eltöltő esemény, amiről feltétlen szeretnénk beszámolni a Városmajori Híradó nyilvánosságának. 2021. március 15-én a csapatunk programjait ma is aktív jelenlétével segítő, egykori csapatparancsnokunkat a „Magyar Cserkészszövetség rendszerváltoztatást követő újjáalakulásában, illetve a cserkészvezető-képzés kialakításában vállalt szerepe, valamint a cserkészet múltjának feltárása és bemutatása érdekében végzett tevékenységének elismeréseként” Áder János köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesítette. Nem más ő, mint dr. Grynaeus András, a Baár–Madas Református Gimnázium történelem tanára, csapatunk egyik újjáalakítója, cserkésztisztje, akit a majoriak közül is sokan csak Hp-nak (Hosszú Puskának) ismernek.
Halmi Erzsébet (a lánycsapat korábbi csapatparancsnoka, akit a majoriak férjével, Opor Karesszel, mint a Plébániai tábor főszervezőjét ismerhetik) így ír Hp-ról:
„Hosszú Puska mindig is az állandóságot, a stabilitást és a megbízhatóságot jelentette számomra. Ahonnan el lehet menni, mert tudja az ember, hogy bármikor visszatérhet majd. Ő az, aki kezdettől fogva tudta, hogy szükség van cserkészetre a Városmajorban és azt is, hogy pontosan milyenre. Kitartóan küzdött érte, hogy olyan legyen, amilyennek szerinte lennie kell. Azzal együtt, hogy sok részletkérdésben nem értettem vele egyet, mindig is biztos lehettem benne, hogy jó kezekben vagyunk. Lehet kicsit lázadozni, mert megtartanak a keretek minket. És ez a keret: Hp.”
Kedves Hp!
Annyi embernek szereztél, oly sok örömöt, megannyi felejthetetlen pillanatot! Engedd meg, hogy most néhány szóval, ezen a szófelhőn keresztül köszönjük meg, hogy része vagy az életünknek, és megköszönjük azt a rengeteg munkát, amit a csapatunk életébe fektettél, és fektetsz a mai napig!
Reggel a hajnali 8:57-es vonattal indultunk Verőcére. A szemerkélő eső nem szegte kedvünket, egy rövidebb, de annál elázósabb kirándulásban volt részünk. A fázós, vizes emberkék vidám zaja töltötte be a tornatermet, miután megérkeztünk. Az ebéd utáni „csendespihenő” nem éppen sikerült csendesre. A mászó kötelek, gyűrűk és labdák felpörgették a délutáni punnyadást.(tovább…)
Szeptember 24-én, szombaton, a városmajori közösség egy hatalmas közös napra indult, hogy felkutassa a Nagykovácsi Kastélyparkot, hogy ott egy közös ebéden, és délutánon vegyenek részt, természetesen egy Szentmisével kiegészítve.
A cserkészek korosztály szerint különböző útvonalakon érkeztek, a Budai-hegységen keresztül, Budakeszi Erdészház felől, ahova busszal érkeztek a Széna térről. Túra közben a Tarnai pihenőre felérve csodálatos kilátás tárult a szemünk elé, így ott költöttük el ebédünket. Innen pár kilométerre ismét páratlan kilátás tárult a szemünk elé, a Nagy-Kopaszról. A kilátást egyes cserkészek így értékelték: „A kilátás nagyon szép volt.” míg mások a kilátót jellemezték: „A kilátó ugyan úgy nézett ki, mint a dubaji Burdzs al-Arab.” Innen néhány közös kép után, leereszkedtünk a cserkészparkba. (tovább…)
Egy friss őrsvezetőnk beszámolóját olvashatjátok, aki most volt életében először ilyen hétvégén:
Nekem ez volt az első Tulok hétvégém, és nagyon élveztem. Fura volt elsőre, hogy csak csupa vezető volt ott, de a végére megszoktam az új környezetet. Az elején, még nem annyira voltam felszabadult, meg még kerestem a helyem. Szerintem azért, mert ez mindenkinek új helyzet volt, de főleg nekünk Vincével [Csanády Vince, a másik friss őrsvezetőnk – a szerk.] és még inkább nekem, mert Vince már volt táborban vezetőként meg ilyenek.
Azaz esővédelmi útmutató, kezdő cserkészeknek Krokodil őrs módra:
(1) „Hogyan ne ázz el, egy cserkésztáborban”
Amikor megérkezünk a táborhelyszínre, célszerű védekezni a fentről hulló csapadék ellen.
Egy városi ember azt gondolná, hogy a legegyszerűbb módja ennek, ha az ember a mező szélén felver egy sátrat. Na ez kérem-szépen súlyos tévedés. Ha az ember a mezőn veri fel a sátrát, akkor megeshet hogy nem kell gazolnia. Mi is a gazolás? Vegyünk a kezünkbe egy baltát, vagy egy macsétát, szóljunk őrstársainknak, hogy lépjenek kettőt hátrább, és széles csapásokkal addig írtsuk az aljnövényzetet, mígnem hasonló lesz a réthez. Hasonló! De nem ugyanolyan. A gazolás elmulasztása súlyos hiba, így kezdő táborozóknak akár külön is javasolt gazolást végezni. (Az oldalsó csalánosban.)
Fontos, hogy árkoljunk a sátor körül. Ez az árok azonban (tovább…)
A kósza raj február 13-án reggel hátára vette két napos portyafelszerelését és elindult Diósjenő felé, hogy megnézze van-e valamerre egy kis tél. Diósjenőn leszállva a vonatról csak a szakadó eső fogadott minket, de ez nem törte le a lelkesedésünket, utunk a Nagy-Hideg hegyre vitt.
Egyre magasabbra mászva az eső szép lassan havas esővé majd nagy hópelyhekké alakult át, és mire felértünk a hideg-hegyi menedékházhoz már legalább 15 cm-es hóban lépkedtünk. A menedékházban kaptuk egy nagy adag meleg teát és megszárítgattuk teljesen átázott kabátjainkat. Miután kellőképpen kiolvadtak elfagyott végtagjaink, leereszkedtünk a hegyről a Szénpataki Kulcsosházig, ahol az erdész már előre befűtött nekünk a cserépkályhába, így folytattuk a vizes ruhák és bakancsok szárítását.
Képek (Toncsi)
Nekem nagyon tetszett a változatos program, örültem, hogy néztünk filmet ami ráadásul a keretmeséhez kapcsolódott! Még nem szőttem eddig, mert úgy gondoltam jó unalmas és nincs semmi értelme. A véleményem most már teljesen más és nagyon tetszik. Izgalmas volt a kirándulás, mert (természetesen 🙂 ) nem mentünk végig a turistaúton, hanem rejtett hegyi ösvényeken haladtunk. Este a játékok érdekesek és ötletesek voltak. A keretmese igaz, hogy jól rávilágított Európa mostani állására, bár én jobban szeretem, ha valami mű alapján választják meg. Összességében nagyon tetszett! 🙂
(Kincső – Hóvirág őrs)
Nekem tetszett a portya, ha úgy az egészet nézzük. Jó volt, hogy néztünk filmet és finom volt a gyros! 😛 A kirándulás meg a játékok is tetszettek, de mondjuk nem volt olyan jó az ebédlőben aludni! Ja igen, és nem tarthattunk meg örsi nasit! 🙁 Amúgy király volt… 😀
Az idei évben a Bambusz és a Mókus őrs készült pásztorjátékkal. A csapatkarácsonyt követően megkerestük a fiú színészsztárokat, a Mókus őrs fiait és kértük, mondjanak egy-két szót az egészről:
„A csapatkarácsony nagyon jó volt!” (Lackó)
„Mi adtunk elő betlehemest és egymásnak ajándékoztunk és ismerkedtünk.” (Miska)
„Sok volt a kaja!” (Beni)
„Kicsit elbénázták a királyok, mert eredetileg a másik oldalról kellett volna bejönniük, de nem baj, megoldottuk.” (Jeromos – aki királyt játszott…)
„Nagyon jó ajándékokat kaptunk.” (Miki)
„Jó volt a betlehemesre készülni, a közös munka.” (Tamás)
