A Budapest-Városmajor-i Jézus Szíve Plébánia fenntartásában két cserkészcsapat dolgozik testvéri kapcsolatban. Az 1922-ben alapított 205. Zrínyi Miklós Cserkészcsapat a fiúké, míg az 1989-ben megszületett 1926. Szent Erzsébet Cserkészcsapat a lányoké.
(A fenti csoportkép a 2020-as nyári csapatmisénken készült)
Október elején találkoztak a már felnőtt korú cserkészek, a mesterek. Akkor egy éjszakai túrán (inkább sétán) vettünk részt, ami jól esett a hűvös éjszakában. Akkor eldöntöttük, hogy télre kell a vitamin, s ezért káposztát fogunk savanyítani.
Itt van az ősz, itt van újra – s a mestercserkészek készültek a télre. Maguknak s családjuknak káposztát savanyítani gyűltek össze november 3-án a csapatotthonban. A gyalult káposzta, a babérlevél, a kömény, a bors, a karikázott répa is ott volt, s egy fél órányi előkészület után nekikezdtünk: igazi torna volt, erőt belevíve gyűrtük a káposztát, hogy a rostok megtörjenek, és kezdjen levet engedni… amihez a só is hozzájárult.
Közben folyt a szó, s az eredményes munka végén koccintottunk a jól sikerült eredmény felett. S miről folyt a szó? A káposztasavanyítás kémiájáról, a népszokásokról, tervezzünk-e közös disznóölést, milyen hosszú a nyakkendőnk… 🙂
Hazatérésünkkor kinek-kinek egy-egy adag erjedésnek induló káposzta volt a kezében 😉 Jó mulatság, mestermunka volt!
Péntek délután a csapat elindult Szentendrére, ahol 2 öregotthont látogattak meg. Pont akkor érkeztek, mikor bejelentették, hogy az Érett Kalász idősek otthonát és a Krajlik Tóbiás öregotthont egybe akarták olvasztani. A nagy zűrzavart és veszekedést, szerencsére az egyik ápoló, Dede leállította és békességben tudták eltölteni az estét a vacsorával. Majd ezután a szokásos kávézás következett, viszont a kávék íze nem volt a megszokott, ezért hát a látogató gyerekek segítségével meg tudták állapítani, melyik a jó kávé. Természetesen az esti rutin sem maradhatott el, mikor az öregek szokásos pénteki tévéműsoraikat nézhették. Másnap reggel, szombaton a kedves látogatók arra ébredtek, hogy az öregek nem akarnak kikelni pihe-puha ágyikójukból, ezért kénytelenek voltak ők lehurcolni az időseket reggelizni. Ezután a szokásos reggeli séta következett a piacra. Miután megvették a jobbnál jobb piaci termékeket, az idősek, látogatóikkal együtt visszatértek otthonukban. Az öregek egyre csak arról kezdtek el beszélni, hogy a mai fiatalok, csak a telefonukat nyomkodják és ettől lesznek majd nagyon buták. A látogatók persze nem értettek egyet ezzel, ezért egy vetélkedőn vettek részt a fiatalok, hogy megmutassák tudásukat. Miután bebizonyították, hogy mennyire okosak, azután az erejüket is meg kellett mutatniuk, ezért éjszakába nyúló hadi játékot rendelt el az otthon igazgatója. Vasárnap reggel az a hír jött, hogy a minisztérium elrendeli, hogy az időseket a legközelebbi hozzátartozójukhoz kell küldeni. A szomorú hír hallatán a csapat még elbúcsúzik szeretett otthonuktól és a várostól. A város bejárása után hazatérnek.
(Kasza Edit)
Szombat reggel esős, ködös időben indult a buszunk a Majorból. A busz valami szőlőtermő, tengerparti vidékig vitt, ahol átszálltunk kalózhajónkra, amivel hosszas, fárasztó, de esőmentes evezéssel eljutottunk Tortugára, ahol már várt minket Jack, Calypso és Getti. Kis pihenő után, a kalózhajó legénysége összemérte tudását és a jobbnál jobb játékok alatt rumos teát iszogatva múlatta idejét. Az időjárás miatt a kajütbe szorultunk, ami nem volt túl nagy, de épp elfértünk. Bár a jókedv és a harsány hangok ereje majdnem szétrepesztette a deszkákat, nem süllyedt el a hajó. Este a kikötőben találtunk egy kis templomot és részt vettünk egy szentmisén, hogy lelkünk ne kárhozzon el a nagy fosztogatások közepette. Estére olyan jó hangulat kerekedett, hogy egyesek táncra is perdültek más kalózokat utánozva, és arcfelismerő memóriánk is frissítve lett. Az éjszakai pihenés után, már hajnalban fent voltak egyes kalózok – kik nem múlatták ki magukat eléggé este. Finom reggeli után újrahasznosított anyagokból gyártott a legénység maketteket egy-egy álombeli kalózhajó megépítéséhez. A szuper tengeralattjárókkal felszerelt, fedélzet-felmosó polippal ellátott hajók tervei mindenkit elkápráztattak. Közben kiderült, hogy a közelben egy kincs is van a föld alatt valahol, így annak felkutatására sietett a nép. A térkép igazat mondott, a kincs meglett, így megnyugodva, (élményekkel)gazdagon térhetett haza mindenki családjához. A fosztogatásnak egy időre vége.
