Köszönet Hosszú Puskának

(Gelley Áron írása a Városmajori Híradó XXIX. évf. 2. számából)

Kedves Majoriak!

Természetesen a korlátozások fokozatos feloldása a cserkészek életét is könnyítette, egyre több lehetőség nyílt az elmúlt időszakban a találkozásra. A digitális oktatás május 10-ével véget ért az iskolákban. Ahogy a diákság jelenléte a tanintézményekben, úgy indult újra a cserkészet vérkeringése is: megkezdődhettek a jelenléti őrsgyűlések. Bár eleinte csak szabadtéren, de mégis heti rendszerességgel, nem egy monitor előtt, hanem személyesen találkozhattunk. Szerencsére vezetőink többsége is olthatóvá vált, így az újrakezdéssel kapcsolatos fertőzés kockázatát is minimalizálni lehetett.

Az elmúlt időszak nehéz döntését hozta meg a cserkészkerület vezetősége (az I. cserkészkerület a budai régió cserkészcsapatait fogja össze – a szerk.): az idén nyárra tervezett Kerületi Nagytábort (KNT) elhalasztották a 2022 nyarára. A jó hír azonban, hogy a járvány alakulása és az enyhítések következtében lehetőség lesz ezt a nehéz évet mégis megkoronázni egy csapattáborral. Erről majd nyár végén bővebben beszámolunk.

Történt azonban a félévben egy mindnyájunkat büszkeséggel eltöltő esemény, amiről feltétlen szeretnénk beszámolni a Városmajori Híradó nyilvánosságának. 2021. március 15-én  a csapatunk programjait ma is aktív jelenlétével segítő, egykori csapatparancsnokunkat  a „Magyar Cserkészszövetség rendszerváltoztatást követő újjáalakulásában, illetve a cserkészvezető-képzés kialakításában vállalt szerepe, valamint a cserkészet múltjának feltárása és bemutatása érdekében végzett tevékenységének elismeréseként” Áder János köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesítette.  Nem más ő, mint dr. Grynaeus András, a Baár–Madas Református Gimnázium történelem tanára, csapatunk egyik újjáalakítója, cserkésztisztje, akit a majoriak közül is sokan csak Hp-nak (Hosszú Puskának) ismernek.

Halmi Erzsébet (a lánycsapat korábbi csapatparancsnoka, akit a majoriak férjével, Opor Karesszel, mint a Plébániai tábor főszervezőjét ismerhetik) így ír Hp-ról:

„Hosszú Puska mindig is az állandóságot, a stabilitást és a megbízhatóságot jelentette számomra. Ahonnan el lehet menni, mert tudja az ember, hogy bármikor visszatérhet majd. Ő az, aki kezdettől fogva tudta, hogy szükség van cserkészetre a Városmajorban és azt is, hogy pontosan milyenre. Kitartóan küzdött érte, hogy olyan legyen, amilyennek szerinte lennie kell. Azzal együtt, hogy sok részletkérdésben nem értettem vele egyet, mindig is biztos lehettem benne, hogy jó kezekben vagyunk. Lehet kicsit lázadozni, mert megtartanak a keretek minket. És ez a keret: Hp.”

Kedves Hp!

Annyi embernek szereztél, oly sok örömöt, megannyi felejthetetlen pillanatot! Engedd meg, hogy most néhány szóval, ezen a szófelhőn keresztül köszönjük meg, hogy része vagy az életünknek, és megköszönjük azt a rengeteg munkát, amit a csapatunk életébe fektettél, és fektetsz a mai napig!

A csapat összes tagja nevében:
Gelley Áron

Bővebben...

Vándorportya – 2018.02.03-04

Hp képei Nuss képei

A hét végén, a hagyományos időpontban, azaz a vizsgaidőszak elmúltával, de a tavaszi szemeszter kezdete előtt, tartottuk meg az idei vándorportyát. Most nem mentünk messzire, csak ide a budai hegyekbe. A szállásunk egy kis erdészházban volt: az Ilona-lakban.
Szombaton hajnali 10-kor találkoztunk a Hűvösvölgyben és némi BKV-zás után nekieredtünk a latyakos, sáros útnak. Ám másfél kilóméter megtétele után átléptünk a bűvös határt, és onnantól frissen esett hóban lépkedtünk! A mocskos hétköznapokból kiemelkedtünk a tiszta régióba…

(tovább…)

Bővebben...