Szarvasgomba nyári tábor – 2024

Szarvasgomba nyári tábor-Füzér

Hogy mi? A címben benne van majdnem minden, de ami történt ennél sokkal több. 😉

Tomi és Balu indultak először, és elutaztak egy telepakolt autóval Mezőkövesdre, Tomi családjának házába. Zsófi és Krisztián utánuk, összegyűjtve Pattit és Katát – s ugyanabban a percben értünk Bélapátfalvára, ahol felkerestük az egykori táborhelyünket. Nem semmi ez a táborhely: kis faház, nagy tisztás, közeli, finom vizű forrás, OKT útvonal, gépjárművel elérhető, mégis fent van a Bükkben. 1928. nyarán táboroztunk itt, és július 9-én gr. széki Teleki Pál tb. főcserkész és Vidovszky Kálmán, a Magyar Cserkész főszerkesztője, autóbal érkezve, meglátogatta a táborunkat, ott találkozott a fiúkkal, a tisztekkel. Ilyen is volt… (erről beszámolt a Magyar Cserkész 1928-a július 15-i száma). S ha már ott voltunk, megnéztük a felújítás alatt álló cisztercita kolostor maradványait is.

(tovább…)

Bővebben...

Rántottás török-fürdő

avagy a gróf sárvárfelsővidéki Széchenyi István Mesterraj portyájának furcsasága: 7+3=7

Kitűztük, vártuk, eltoltuk. Újabb időpont, s belevágtunk. Na, azért az élet itt is, ott is alakított rajta, de a végeredmény nagyszerű portya lett.

Handris már elindult péntek hajnalban, s estére ért a szállásra. Krisztián Tomival érkezett, majd Balut is felvéve, hármasban indultunk a péntek esti szállásra. A járműben bemelegítő beszélgetésekkel kezdtünk, mert Handris külön utakon járt. Szóval a mesterraji portya 205-ökből állt.

(tovább…)

Bővebben...

Városmajori Híradó évfordulós cikkek

A Városmajori Híradó 2022. húsvéti számában több cikk is megjelent, ami a cserkészcsapat ünnepi évfordulójához kötődik. Csapatparancsnoki köszöntő mellett, a Jubileumi cserkészbál élménybeszámolója és a Katolikus Rádió szemlézése olvasható.

Az alábbi gombon érhető el az újság cserkész cikkeit tartalmazó részlete.

Évfordulós cikkek

A teljes újság itt tekinthető meg.

Bővebben...

Mester portya 2022.02.04-06.

Centenáriumi táborhelyfelkeresős-kéktúrázós-sárdagasztós-autópiszkolós-jókat evős

Ahogy elterveztük, portyára megyünk a téli időszakban is. Időközben megjelentek a
centenáriumi programsorozat bizonyos elemei, s a portyánkat ehhez igazítottuk. Mivel a
táborhelyfelkeresős jelvényszerző túramozgalom első fokozata az 5 táborhely felkeresése,
így kerestünk egy távolabbi, sok helyszínnel rendelkező célpontot. A bázis Zirc volt, ahol a
ciszterek zarándokszállása már ismert azok előtt, akik voltak síportyán. S a Bakonyban
találtunk 12 táborhelyet ;), amelyből 3 része a MajorCachingnek (továbbiakban MC) is.
február 4. péntek
Handris előmelegítette a Bakonyt számunkra és elindult kora reggel Bakonybélbe, ahonnan
gyalog ment fel a Nagy-Kőris hegyre, melyről hólánccal könnyedén minden csúszkálás
nélkül le tudott jönni Borzavárra. Onnan busszal indult vissza Zircre, hogy visszakérje
telefonját a busz sofőrjétől, akire “rábízta”… Gyors ebéd után felszállt Kisbér irányába a
távolsági járatra, hogy elérje a Budapestről érkező csapatot Kisbéren…
S akkor az elejéről: találkozunk pénteken 16 órakor – időközben kiderült, hogy ez nem
mindenkinek jó…így végül 17 óra után indultunk. A változás miatt Handrist kellett megtalálni
valahol. Szerencsére telefonján bejelentkezett, és tudomást szerezve a programváltozásról,
találkozó pontot egyeztetett. Végül Székesfehérvár-sóstói bevásárlóközpont (M7 62-es
kijáratánál) találkozott a Budapestről érkezőkkel, s immár együtt a Balaton északi-partja felé
vettük az irányt, ahol begyűjtöttünk még két táborhelyet 😉

  1. Balatonaliga
    Miután 1929-ben tartott táborról (lassan 93 éve) nem sok feljegyzés került elő, így
    kénytelenek voltunk ott jártunkról település felirattal elkészített csoport fotó után, tovább
    hajtani.
  2. Alsóörs
    Hasonlóan a balatonaligai táborhelyhez, itt sem áll rendelkezésre pontos információ a tábor
    helyszínéről. Itt még annyi plusz volt, hogy tudtuk, hogy valamilyen forrás mellett volt a tábor
    1934-ben (nem tegnap). Így stílusosan a Forrás köz tábla előtt készült a fotó. A Forrás köz
    ma már Lovas település közigazgatásához tartozik. (Handris megjegyzése: Egyéb opciók
    lehetnek még a szintén Lovas közig. területén a Savanyúvíz-forrás, (1km-re a dokumentáció
    helyétől), illetve a Felsőörs közig. területén a Királykút (5km-re északra), amely kedvelt
    kirándulóhely manapság, bő vízzel rendelkezik és egy patakot is ellát vízzel. További
    helytörténeti kutatás lehetőségét rejti ez a téma.)
    Öregesen telefonon rendeltük meg a vacsorát, így, mikor odaértünk a vendéglőbe (Patkó
    Vendéglő és Pizzéria, Zirc), máris hozták a nagy halom földi jót. Vacsora után elfoglaltuk
    szálláshelyünket a zirci cisztercita apátság zarándok szállásán, majd a merészebbek (Balu,
    Handris, Hp) egy rövid éjjeli túrára indultak, begyűjteni az OKT (Országos Kéktúra,
    Borzavár-Zirc szakasz) két pecsétjét. De nem volt “vészes”, éjfélre már mindenki ágyba
    került… A takarodó bajnokai Patti, Rita, és Handris volt, akik a legtovább fenn bírtak
    maradni, majd ők is nyugovóra tértek a “koncertterembe”.
    február 5. szombat

Balu jóvoltából, aki bevásárolt mindannyiunknak, megreggeliztünk, majd összekészültünk az
aznapra kijelöltek teljesítésére, régi Bakonyi táborhelyek felkeresésére:

  1. Ráktanya
    A két autót otthagyva a túra induló-, illetve végpontjánál Ráktanya felé vettük az irányt
    “Pénzesgyőr alsótól”. Hamar megtapasztaltuk, hogy bármilyen jól tájékozódó is az ember,
    ha egy füldesúr – aki lehet akár egy narancssárga Ford Ranger Raptornak is boldog
    tulajdonosa – lekeríti/megvásárolja a turistautat tartalmazó földterületet, nem tud helyesen
    menni. Mi ezt empirikusan is bizonyítottnak találtuk.
    A sóspuska, hála Balu higgadt diplomáciai képességeinek, aznap a szobájában maradt. Egy
    izgalmas lámafarmon, és egy gyönyörű befagyott szurdok völgyön keresztül végül felértünk
    Ráktanyára, ahol a gondoktól megtudtuk, hogy nem kapunk ott forralt bort tőle, maximum
    síléceket, de azt nem akartunk. Csúcscsokoládé egy fedett pad köré ülve, majd az
    Úrangyala után indultunk tovább.
  2. Bakonybél mellett a Csepegő kút (MC)
    A jelzést követve folytattuk utunkat fakitermelő gépek mellett elhaladva Csöpögő kútra.
    Csoportkép és betű memorizálása a 2012-es cserkésztábor helyén, majd Bakonybél
    határában megnéztük a Szent Gellértnek emléket állító Bakonybéli Borostyán-kút (Szent-
    kút) kápolnát, majd a faluba érve a bencés apátsági plébánia templomot. A lányok némi
    ajándék vásárlása után átautóztunk a bakonybéli Pikoló Vendéglőbe (kemény 500 méterről
    beszélünk), ahol finom kihívás tárult elénk. De nem volt relative sok időnk, mert várt már
    ránk…
  3. Homokbödöge
    2010-ben a II. Első Kerületi Nagytábor keretei közt volt itt cserkésztáborunk. Meglátogattuk a
    települést, készítettünk csapat portrét a település felirattal. Majd siettünk tovább, mert hisz
    sok látni való várt ránk még.
  4. Döbrönte, Katalin-forrás
    Erős szürkületben értünk be Döbröntére a Katalin-forráshoz, ami három évben is
    cserkésztáborainknak adott otthont (1991, 1998, 2006). Némi technikai fennforgást és
    csoportképet követően, bementünk Döbrönte belterületre, ahol…
  5. Döbrönte, Turistaház
    A Turistaház két évben szolgált kicserkészek táborhelyéül. (1998, 2006) Gyors fotót
    követően útnak eredtünk egy meglehetősen felszerelt táborhelyre.
  6. Farkasgyepü, Csurgó-kút
    Ez a táborhely minden bizonnyal kiérdemli az első helyet minden idők városmajori
    cserkésztáborai közül a “teljesen zöld helyzeti energia hajtotta biozuhanyzós” kategóriában.
    A zuhanyzóval szembeni lépcsőn készítettük el a csoportképet. Konstatálnunk kellett sajnos,
    hogy a “lépcső” által megmászható szikla tetején valaha állott padok és asztal, már sajnos a
    múlt homályába vésznek, nincsenek… Béke a poraira…
  7. Magyarpolány

Bár sötét volt, azért a Magyarpolányon jártunkról a fotódokumentációt elkészítettük, ahol
2001-ben kiscserkészek táboroztak.

  1. Devecser
    Aznapi utolsó meglátogatott helyszínünk a legszomorúbb helyszín díját birtokolja (legalább a
    rendszerváltás utáni időkben), ami kiscserkésztábor helyszíne volt 2010 nyarán. Miután a
    tábort után 3 hónappal, 2010. október 4-én történt a vörösiszap-katasztrófa, mely 10
    emberéletet követelt. Az esemény helyén, az emlékműnél készült a fotódokumentáció.
    Hosszú napot zártunk, mikor visszatértünk szállásunkra, Zircre. Vacsora, s alvás kinek-kinek
    igényei szerint…
    február 6. vasárnap
    Mielőtt reggel a 8:00-ás apátsági misén vettünk részt, Handris jónak látta lejárni a számára
    hiányzó 2,5 km-t (Nagyesztergár-Zirc között), ezzel bezárta a teljesített kéktúra szakaszait.
    Mise után tiszteletünket tettük az apátsági ajándékboltba, ahol feltöltötték sokan a
    serkészletüket. Ritától búcsút véve – akinek hamarabb vissza kellett mennie Budapestre –
    felkerekedtünk portyánk utolsó napjára, ahol további 4 helyszín várt ránk, hogy
    meglátogassuk.
    Csőszpusztára érve kiderült, hogy egy telefon a szálláson maradt, ami miatt fordultunk még
    egy kört… S visszafelé már megérkeztünk kiindulópontra… csak olvasva zavaros, nem kis
    logizstikával toltuk ezt végig. Szóval akkor ismét bakancsra:
  2. Jásd-Szentkút (MC)
    Kéktúra pecsételést követően, autókkal megközelítve aznapi első helyszín a 2017-es
    cserkésztábor helyszínéül szolgáló Jásd-Szentkútat. A rövid kutakodás után újabb betűt
    találtunk. Innen a kéktúra útvonalán gyalog másztunk fel a nem messze lévő Tési-fennsíkra.
  3. A településen járva nem látogattuk meg a ma óvodaként üzemelő egykori iskola
    épületét, mely a 2017-es kiscserkészek táborhelyét adta ugyanabban az évben, amikor
    Jásd-Szentkúton a cserkésztábor volt, csak távolról pillantottunk rá. Amit viszont nem
    mulasztottunk el, az a Csőszpusztai Alba Regia Barlagkutató központ homlokzatán található
    kéktúra pecsét összeszedése volt.
    Befejezésül következett a két kisbéri ősidőben megtartott tábor helyének felkeresése..
  4. Kisbér-Nádaspuszta (1935) volt Balu egy ismerőse révén tudta kibogozni, hogy ez hely
    ma Hánta néven önálló község – így nem volt annyira nehéz a megtalálása. Az utolsó stáció,
  5. Kisbér-Nagybérpuszta (1925), ami ma is puszta, és csak az utolsó pár száz méteren
    állta utunkat egy sorompó.
    Az 50 táborhelyet tartalmazó listán van még bőven felkeresnivaló, de ez a portya is
    megmutatta, hogy könnyedén megszerezhető a jelvények egy része. Ugyanakkor az igaz,
    hogy a gyémánt fokozatért, keményen küzdeni kell!

A kisbéri Bakony Étteremben elköltött búcsú ebédet követően elindultunk hazafelé.
Köszönjük a szervezést, Balunak ezért a jóízű portyáért, és programokért!
S a visszajelzések:
-aki nem tudott jönni, annak egyéb kötelességei, kisgyermekei vagy egészsége miatt nem
tudott jelen lenni.
-aki volt, azoknak a szállás, az utazás, a rugalmas program (amin lehet változtatni menet
közben is) tetszett, és rendben volt.
-ami felmerült, hogy lehetne magunkra főzni.
-a táborhelykeresés mindenkit belelkesített – csináljuk meg!
A legjobb pontok: éjjel Csurgó-kúton; autóból rendelni; Bakonybéli ebéd.
A legnehezebb: a reggeli mise; a túl sok kaja; a hegymászás.
Amit tartsunk meg: mindent és a kényelmes szállást!

A potya résztvevői 😉

Képek

Bővebben...