A Városmajori Híradó 2022. húsvéti számában több cikk is megjelent, ami a cserkészcsapat ünnepi évfordulójához kötődik. Csapatparancsnoki köszöntő mellett, a Jubileumi cserkészbál élménybeszámolója és a Katolikus Rádió szemlézése olvasható.
Az alábbi gombon érhető el az újság cserkész cikkeit tartalmazó részlete.
2022. február 20-án a Hagyományok éltetői cím műsorban beszélgetett Ilona, Hp és Toncsi a cserkészet és a városmajori cserkészet alapítás óta eltelt időszakáról, értékeiről. Az alábbi oldalon lehet visszahallgatni:
Ahogy elterveztük, portyára megyünk a téli időszakban is. Időközben megjelentek a centenáriumi programsorozat bizonyos elemei, s a portyánkat ehhez igazítottuk. Mivel a táborhelyfelkeresős jelvényszerző túramozgalom első fokozata az 5 táborhely felkeresése, így kerestünk egy távolabbi, sok helyszínnel rendelkező célpontot. A bázis Zirc volt, ahol a ciszterek zarándokszállása már ismert azok előtt, akik voltak síportyán. S a Bakonyban találtunk 12 táborhelyet ;), amelyből 3 része a MajorCachingnek (továbbiakban MC) is. február 4. péntek Handris előmelegítette a Bakonyt számunkra és elindult kora reggel Bakonybélbe, ahonnan gyalog ment fel a Nagy-Kőris hegyre, melyről hólánccal könnyedén minden csúszkálás nélkül le tudott jönni Borzavárra. Onnan busszal indult vissza Zircre, hogy visszakérje telefonját a busz sofőrjétől, akire “rábízta”… Gyors ebéd után felszállt Kisbér irányába a távolsági járatra, hogy elérje a Budapestről érkező csapatot Kisbéren… S akkor az elejéről: találkozunk pénteken 16 órakor – időközben kiderült, hogy ez nem mindenkinek jó…így végül 17 óra után indultunk. A változás miatt Handrist kellett megtalálni valahol. Szerencsére telefonján bejelentkezett, és tudomást szerezve a programváltozásról, találkozó pontot egyeztetett. Végül Székesfehérvár-sóstói bevásárlóközpont (M7 62-es kijáratánál) találkozott a Budapestről érkezőkkel, s immár együtt a Balaton északi-partja felé vettük az irányt, ahol begyűjtöttünk még két táborhelyet 😉
Balatonaliga Miután 1929-ben tartott táborról (lassan 93 éve) nem sok feljegyzés került elő, így kénytelenek voltunk ott jártunkról település felirattal elkészített csoport fotó után, tovább hajtani.
Alsóörs Hasonlóan a balatonaligai táborhelyhez, itt sem áll rendelkezésre pontos információ a tábor helyszínéről. Itt még annyi plusz volt, hogy tudtuk, hogy valamilyen forrás mellett volt a tábor 1934-ben (nem tegnap). Így stílusosan a Forrás köz tábla előtt készült a fotó. A Forrás köz ma már Lovas település közigazgatásához tartozik. (Handris megjegyzése: Egyéb opciók lehetnek még a szintén Lovas közig. területén a Savanyúvíz-forrás, (1km-re a dokumentáció helyétől), illetve a Felsőörs közig. területén a Királykút (5km-re északra), amely kedvelt kirándulóhely manapság, bő vízzel rendelkezik és egy patakot is ellát vízzel. További helytörténeti kutatás lehetőségét rejti ez a téma.) Öregesen telefonon rendeltük meg a vacsorát, így, mikor odaértünk a vendéglőbe (Patkó Vendéglő és Pizzéria, Zirc), máris hozták a nagy halom földi jót. Vacsora után elfoglaltuk szálláshelyünket a zirci cisztercita apátság zarándok szállásán, majd a merészebbek (Balu, Handris, Hp) egy rövid éjjeli túrára indultak, begyűjteni az OKT (Országos Kéktúra, Borzavár-Zirc szakasz) két pecsétjét. De nem volt “vészes”, éjfélre már mindenki ágyba került… A takarodó bajnokai Patti, Rita, és Handris volt, akik a legtovább fenn bírtak maradni, majd ők is nyugovóra tértek a “koncertterembe”. február 5. szombat
Balu jóvoltából, aki bevásárolt mindannyiunknak, megreggeliztünk, majd összekészültünk az aznapra kijelöltek teljesítésére, régi Bakonyi táborhelyek felkeresésére:
Ráktanya A két autót otthagyva a túra induló-, illetve végpontjánál Ráktanya felé vettük az irányt “Pénzesgyőr alsótól”. Hamar megtapasztaltuk, hogy bármilyen jól tájékozódó is az ember, ha egy füldesúr – aki lehet akár egy narancssárga Ford Ranger Raptornak is boldog tulajdonosa – lekeríti/megvásárolja a turistautat tartalmazó földterületet, nem tud helyesen menni. Mi ezt empirikusan is bizonyítottnak találtuk. A sóspuska, hála Balu higgadt diplomáciai képességeinek, aznap a szobájában maradt. Egy izgalmas lámafarmon, és egy gyönyörű befagyott szurdok völgyön keresztül végül felértünk Ráktanyára, ahol a gondoktól megtudtuk, hogy nem kapunk ott forralt bort tőle, maximum síléceket, de azt nem akartunk. Csúcscsokoládé egy fedett pad köré ülve, majd az Úrangyala után indultunk tovább.
Bakonybél mellett a Csepegő kút (MC) A jelzést követve folytattuk utunkat fakitermelő gépek mellett elhaladva Csöpögő kútra. Csoportkép és betű memorizálása a 2012-es cserkésztábor helyén, majd Bakonybél határában megnéztük a Szent Gellértnek emléket állító Bakonybéli Borostyán-kút (Szent- kút) kápolnát, majd a faluba érve a bencés apátsági plébánia templomot. A lányok némi ajándék vásárlása után átautóztunk a bakonybéli Pikoló Vendéglőbe (kemény 500 méterről beszélünk), ahol finom kihívás tárult elénk. De nem volt relative sok időnk, mert várt már ránk…
Homokbödöge 2010-ben a II. Első Kerületi Nagytábor keretei közt volt itt cserkésztáborunk. Meglátogattuk a települést, készítettünk csapat portrét a település felirattal. Majd siettünk tovább, mert hisz sok látni való várt ránk még.
Döbrönte, Katalin-forrás Erős szürkületben értünk be Döbröntére a Katalin-forráshoz, ami három évben is cserkésztáborainknak adott otthont (1991, 1998, 2006). Némi technikai fennforgást és csoportképet követően, bementünk Döbrönte belterületre, ahol…
Döbrönte, Turistaház A Turistaház két évben szolgált kicserkészek táborhelyéül. (1998, 2006) Gyors fotót követően útnak eredtünk egy meglehetősen felszerelt táborhelyre.
Farkasgyepü, Csurgó-kút Ez a táborhely minden bizonnyal kiérdemli az első helyet minden idők városmajori cserkésztáborai közül a “teljesen zöld helyzeti energia hajtotta biozuhanyzós” kategóriában. A zuhanyzóval szembeni lépcsőn készítettük el a csoportképet. Konstatálnunk kellett sajnos, hogy a “lépcső” által megmászható szikla tetején valaha állott padok és asztal, már sajnos a múlt homályába vésznek, nincsenek… Béke a poraira…
Magyarpolány
Bár sötét volt, azért a Magyarpolányon jártunkról a fotódokumentációt elkészítettük, ahol 2001-ben kiscserkészek táboroztak.
Devecser Aznapi utolsó meglátogatott helyszínünk a legszomorúbb helyszín díját birtokolja (legalább a rendszerváltás utáni időkben), ami kiscserkésztábor helyszíne volt 2010 nyarán. Miután a tábort után 3 hónappal, 2010. október 4-én történt a vörösiszap-katasztrófa, mely 10 emberéletet követelt. Az esemény helyén, az emlékműnél készült a fotódokumentáció. Hosszú napot zártunk, mikor visszatértünk szállásunkra, Zircre. Vacsora, s alvás kinek-kinek igényei szerint… február 6. vasárnap Mielőtt reggel a 8:00-ás apátsági misén vettünk részt, Handris jónak látta lejárni a számára hiányzó 2,5 km-t (Nagyesztergár-Zirc között), ezzel bezárta a teljesített kéktúra szakaszait. Mise után tiszteletünket tettük az apátsági ajándékboltba, ahol feltöltötték sokan a serkészletüket. Ritától búcsút véve – akinek hamarabb vissza kellett mennie Budapestre – felkerekedtünk portyánk utolsó napjára, ahol további 4 helyszín várt ránk, hogy meglátogassuk. Csőszpusztára érve kiderült, hogy egy telefon a szálláson maradt, ami miatt fordultunk még egy kört… S visszafelé már megérkeztünk kiindulópontra… csak olvasva zavaros, nem kis logizstikával toltuk ezt végig. Szóval akkor ismét bakancsra:
Jásd-Szentkút (MC) Kéktúra pecsételést követően, autókkal megközelítve aznapi első helyszín a 2017-es cserkésztábor helyszínéül szolgáló Jásd-Szentkútat. A rövid kutakodás után újabb betűt találtunk. Innen a kéktúra útvonalán gyalog másztunk fel a nem messze lévő Tési-fennsíkra.
A településen járva nem látogattuk meg a ma óvodaként üzemelő egykori iskola épületét, mely a 2017-es kiscserkészek táborhelyét adta ugyanabban az évben, amikor Jásd-Szentkúton a cserkésztábor volt, csak távolról pillantottunk rá. Amit viszont nem mulasztottunk el, az a Csőszpusztai Alba Regia Barlagkutató központ homlokzatán található kéktúra pecsét összeszedése volt. Befejezésül következett a két kisbéri ősidőben megtartott tábor helyének felkeresése..
Kisbér-Nádaspuszta (1935) volt Balu egy ismerőse révén tudta kibogozni, hogy ez hely ma Hánta néven önálló község – így nem volt annyira nehéz a megtalálása. Az utolsó stáció,
Kisbér-Nagybérpuszta (1925), ami ma is puszta, és csak az utolsó pár száz méteren állta utunkat egy sorompó. Az 50 táborhelyet tartalmazó listán van még bőven felkeresnivaló, de ez a portya is megmutatta, hogy könnyedén megszerezhető a jelvények egy része. Ugyanakkor az igaz, hogy a gyémánt fokozatért, keményen küzdeni kell!
A kisbéri Bakony Étteremben elköltött búcsú ebédet követően elindultunk hazafelé. Köszönjük a szervezést, Balunak ezért a jóízű portyáért, és programokért! S a visszajelzések: -aki nem tudott jönni, annak egyéb kötelességei, kisgyermekei vagy egészsége miatt nem tudott jelen lenni. -aki volt, azoknak a szállás, az utazás, a rugalmas program (amin lehet változtatni menet közben is) tetszett, és rendben volt. -ami felmerült, hogy lehetne magunkra főzni. -a táborhelykeresés mindenkit belelkesített – csináljuk meg! A legjobb pontok: éjjel Csurgó-kúton; autóból rendelni; Bakonybéli ebéd. A legnehezebb: a reggeli mise; a túl sok kaja; a hegymászás. Amit tartsunk meg: mindent és a kényelmes szállást!
Természetesen a korlátozások fokozatos feloldása a cserkészek életét is könnyítette, egyre több lehetőség nyílt az elmúlt időszakban a találkozásra. A digitális oktatás május 10-ével véget ért az iskolákban. Ahogy a diákság jelenléte a tanintézményekben, úgy indult újra a cserkészet vérkeringése is: megkezdődhettek a jelenléti őrsgyűlések. Bár eleinte csak szabadtéren, de mégis heti rendszerességgel, nem egy monitor előtt, hanem személyesen találkozhattunk. Szerencsére vezetőink többsége is olthatóvá vált, így az újrakezdéssel kapcsolatos fertőzés kockázatát is minimalizálni lehetett.
Az elmúlt időszak nehéz döntését hozta meg a cserkészkerület vezetősége (az I. cserkészkerület a budai régió cserkészcsapatait fogja össze – a szerk.): az idén nyárra tervezett Kerületi Nagytábort (KNT) elhalasztották a 2022 nyarára. A jó hír azonban, hogy a járvány alakulása és az enyhítések következtében lehetőség lesz ezt a nehéz évet mégis megkoronázni egy csapattáborral. Erről majd nyár végén bővebben beszámolunk.
Történt azonban a félévben egy mindnyájunkat büszkeséggel eltöltő esemény, amiről feltétlen szeretnénk beszámolni a Városmajori Híradó nyilvánosságának. 2021. március 15-én a csapatunk programjait ma is aktív jelenlétével segítő, egykori csapatparancsnokunkat a „Magyar Cserkészszövetség rendszerváltoztatást követő újjáalakulásában, illetve a cserkészvezető-képzés kialakításában vállalt szerepe, valamint a cserkészet múltjának feltárása és bemutatása érdekében végzett tevékenységének elismeréseként” Áder János köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesítette. Nem más ő, mint dr. Grynaeus András, a Baár–Madas Református Gimnázium történelem tanára, csapatunk egyik újjáalakítója, cserkésztisztje, akit a majoriak közül is sokan csak Hp-nak (Hosszú Puskának) ismernek.
Halmi Erzsébet (a lánycsapat korábbi csapatparancsnoka, akit a majoriak férjével, Opor Karesszel, mint a Plébániai tábor főszervezőjét ismerhetik) így ír Hp-ról:
„Hosszú Puska mindig is az állandóságot, a stabilitást és a megbízhatóságot jelentette számomra. Ahonnan el lehet menni, mert tudja az ember, hogy bármikor visszatérhet majd. Ő az, aki kezdettől fogva tudta, hogy szükség van cserkészetre a Városmajorban és azt is, hogy pontosan milyenre. Kitartóan küzdött érte, hogy olyan legyen, amilyennek szerinte lennie kell. Azzal együtt, hogy sok részletkérdésben nem értettem vele egyet, mindig is biztos lehettem benne, hogy jó kezekben vagyunk. Lehet kicsit lázadozni, mert megtartanak a keretek minket. És ez a keret: Hp.”
Kedves Hp!
Annyi embernek szereztél, oly sok örömöt, megannyi felejthetetlen pillanatot! Engedd meg, hogy most néhány szóval, ezen a szófelhőn keresztül köszönjük meg, hogy része vagy az életünknek, és megköszönjük azt a rengeteg munkát, amit a csapatunk életébe fektettél, és fektetsz a mai napig!