Szarvasgomba nyári tábor-Füzér
Hogy mi? A címben benne van majdnem minden, de ami történt ennél sokkal több. 😉
Tomi és Balu indultak először, és elutaztak egy telepakolt autóval Mezőkövesdre, Tomi családjának házába. Zsófi és Krisztián utánuk, összegyűjtve Pattit és Katát – s ugyanabban a percben értünk Bélapátfalvára, ahol felkerestük az egykori táborhelyünket. Nem semmi ez a táborhely: kis faház, nagy tisztás, közeli, finom vizű forrás, OKT útvonal, gépjárművel elérhető, mégis fent van a Bükkben. 1928. nyarán táboroztunk itt, és július 9-én gr. széki Teleki Pál tb. főcserkész és Vidovszky Kálmán, a Magyar Cserkész főszerkesztője, autóbal érkezve, meglátogatta a táborunkat, ott találkozott a fiúkkal, a tisztekkel. Ilyen is volt… (erről beszámolt a Magyar Cserkész 1928-a július 15-i száma). S ha már ott voltunk, megnéztük a felújítás alatt álló cisztercita kolostor maradványait is.
Innen együtt mentünk vissza Mezőkövesdre, ahol egy szerénynek kicsit sem mondható vacsora következett, Tomi grillezett pácolt húsokat, hozott parasztkenyeret, vár minket finom és hűtött italokkal, és késő estébe nyúlóan vacsorázva, beszélgetve töltöttük az estét.
A három férfi az udvaron aludt, ahol kellemes hűs volt, a hölgyek az ágyakban térek nyugovóra…. miután mindenkit megtaláltunk. Ugyanis a felújítás alatt álló házban a fürdőbe eltűnő Patti kétségbeesett kiáltásait hallottuk csak, aki a kijáratot nem lelte – de megmentettük 😉
Másnap egy bőséges hagymás-szalonnás-kolbászos rántottával kezdtük a napot, majd elpiszmogva a reggelt a tervet alaposan átírtuk. A kisbuszba vágtuk magunkat, és Füzérig csak a járművet megetetni álltunk meg. Az út csodás volt, szép erdőkön keresztül kanyarogtunk, reménykedve, hogy a gyomrunk is kibírja – amíg mindent elfeledtetett a vár látványa.
„Gépjárműről!” – s nekiindultunk a várba felmászni. Az első nekifutásra az alsó várig jutottunk, ahol kastélybarátok is lettünk a kedvezmény reményében. Megkaptuk, s onnan csak 255 lépcső volt fel a várig. Kata egy hosszabb üldögéléssel megúszta a tériszonyos helyzetét, Zsófi is vele maradt – mert embert nem hagyunk magunk után 😉
A vár egy része újjáépült, egy része még erre vár. Magunktól is körbejártunk, s a vezetett úton is részt vettünk, és hálásak vagyunk Kristófnak, hogy idegenvezetőként megmutatta várat, számos történettel gazdagítva a látnivalókat. Megtudtuk, hogy miként működött a vár, hányan szolgáltak ott, kik fordultak meg ott, s hogy a Szent Korona miként került Füzérre. A kápolnában pedig Szent Erzsébet ablakot is találtunk 😉
A kápolna elmozdulásától kezdve a kút fúrásán át, a virágoskert feladatain keresztül a helyreállítási munkák tervéig mindent elmesélt.
Lesétáltunk a várból, és Pálházán a Tölgyfa étteremben igencsak jól laktunk 😉 Ismét járműre szálltunk, és Hollóházán tartottunk egy kis megállást, mert mégis csak a hollóházi porcelán világhírű – megtudtuk az eladótól, hogy most csináltak cserkészeknek hollóházi porcelántálat – sajnos nem tudjuk, kinek készült.
Bodó-rétre felmentünk, hiszen táborhelyünk volt, és ott is készült fénykép. Majd hosszabb utazással elértük Szinpetrit, ahol szintén volt táborunk. Ennek örömére Perkupán egy fagyi, majd irány Mezőkövesd – ahol gyorsa falás, és irány a fürdők éjszakáján a Zsóry-fürdő. 21-23:30 között kiáztattuk magunkat, ahol a programfelelős lemezlovas igencsak próbára tette türelmünket: háromszor játszotta le ugyan azt a lemezt meglátásunk szerint 😉
Semmi esetre sem bántuk, mert megtaláltuk a magunkhoz való élményeket: van, aki bározott; van, aki ázott; Patti kiscserkészként élvezte a csúszdázást… mert a kiscserkész nem cserkész kicsiben, de minden mestercserkészben ott lappang az összes korábbi korosztály.
Az éjszakai vacsora – főtt kukorica, s egyéb finomságok – mellett beszélgetve, a csillagokat nézegetve voltunk fenn egészen sokáig… ennek ellenére korán keltünk, s a megcélzott 9-es mise helyett a 7-st értük el. Nagyon jó ötlet volt, mert a templomban elég meleg volt. A csodás templom érdekes is volt és szép is, számos magyar szenttel, és az oltárképen matyó népviseletű hívekkel, valamint egy állandó Szent Sírral.
Visszamentünk a szállásra, összepakoltunk. Majd nagy paradicsomszüret következett, aminek mentén itt is jeleznénk, hogy inkább hajnalban szedtük volna, mint a tűző napon… Végül útra keltünk, és még egy táborhelyet felkerestünk.
A google útvonalterv csúnyán megjárattatott bennünket, de megtaláltuk. Ideális táborhely most is a Tisza partján. A hely izgalmas, Pattiból feltörtek az emlékei, hiszen az egyetlen olyan veterán volt, aki ott táborozott. Jelentjük, a gátőr háza és a lépcső meg van. Az akkori dzsindzsás miatt nem sokat voltak a Tiszában fürdeni annak idején.
Végül egy árnyékos helyen a dinnye egy részét megettük, s imádsággal zárva hazaindult a két jármű.
Köszönet Tamásnak és családjának a vendéglátásért, Krisztiánnak a sok vezetésért (340 km szombaton), és Pattinak, Katának, Zsófinak a jelenlétét.
S most nekikezdünk az őrsi zászlónknak 😉 Hamarosan láthatjátok 😉
Balu