A cserkészeink július 10-én két buszba tömöröltek az Ignotus utcában, és nekivágtak a nagy útnak, hogy megismerjék az Erdőkürt melletti Rózsa-forrás tiszta vizénél Don Camillo kis világát. A falu felépítéséért nagy viták közepette, de együtt küzdött a vörösök világmegváltó eszméit zengő Peppone (az újonnan választott polgármester) és a kissé erőszakos, hirtelenharagú, Don Camillo, Boscacco kis városának plébánosa. A kisváros két pártra szakadt. A „vörösök” és a „reakciósok” vitái hétköznapivá váltak, mert bármiről kezdődött is a beszélgetés, „két szó és a politikánál kötöttek ki”. Becsületére legyen mondva mindkét erőnek, hogy a viták és csetepaték ellenére mind Boscacco előbbre jutásáért küzdöttek. A tábor így épült fel napról napra.
Megépült a konyha, a latrinák, a fürdősátrak, az őrsök körletei asztalostul, padostul és végül, de nem utolsó sorban a harangtorony… bizony nem készült el – Don Camillo nagy bánatára. Minden őrsnek megvolt a maga számára kihívást jelentő feladat. Két nap alatt, az érkezésünknél még a természet uralta mező helyén felépült a mi kis városunk, melyet 10 nap után adtunk vissza a természetnek úgy, ahogy találtuk.
