Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek!
Találkozunk jövőre! 😉
Lassan tizedik éve, hogy részt veszek ezen a kézműves napon, és már másodjára kérnek fel, hogy írjak beszámolót a programmal kapcsolatos élményeimről.
Minden évben ezt a programot várom a legjobban, mivel itt mindenki „kiteljesedhet”. Az őrsöm pl. imád kézműveskedni, és amikor megtudták, hogy idén is megyünk VÁRREGre, már izgatottan várták.
Ilyenkor a karácsonyi nagy előkészületekben olyan gyorsan szalad az idő, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy kézzel készítsünk ajándékot szeretteinknek. Mivel ez a nap a kézművesről szól, biztosan tudunk készíteni valami apróságot, amit oda tudunk ajándékozni valakinek.
Az sem utolsó szempont, hogy itt új barátokra lehet szert tenni, és régi ismerősökkel is találkozhatunk. A kinti játéknál pl. a lányaim egy csomó kisgyerekkel ismerkedtek meg, és ilyenkor eszembe jut a régi kiscserkész énem, amikor én is így barátkoztam…
Olyan jó, hogy nem is drága ez a program, és mégis rengeteg dolgot tudunk készíteni, és sokkal többet ér egy olyan ajándék, amit kézzel készítünk. Ráadásul még ebédet is kapunk! 🙂
Amikor idén beléptem a kápolnába, örömmel töltött el az az érzés, hogy újra az „eredeti” helyén van minden, és ez sokkal családiasabb, mint a tavalyi helyszín. Végre megint minden egy térben volt, és ha pl. egyik őrstagom átpártolt egy másik asztalhoz, könnyen megtaláltam, mert csak körbe kellett néznem. Úgyhogy ez egy hatalmas pozitívum volt számomra. 🙂
Idén huszadik alkalommal került megrendezésre a VÁRREG. Eleinte fel sem fogtam, hogy mit is jelent ez. Csak akkor és ott tudatosult bennem, amikor megláttam a rendhagyó méretű és mintázatú kitűzőket. Gyönyörű népi mintázata van az ideinek, az egyik főszervező tervezte (Nusi), és szerintem már ezért megérte elmenni.
Ugye a regöscserkészet lényege a néphagyomány megőrzése a fiatalokban (pl. népdal, néptánc, kézműves). Most is ,mint minden évben, volt rengetegféle kézműves: gyertyaöntés (a kedvencem!), bőrözés, agyagozás, gyöngyfa- és fakanálból baba készítés. Nem volt olyan sokrétű a foglalkozás, mint tavaly, de szerintem ez nem is gond, mivel akkor nem is tudtunk mindent megcsinálni. A hely miatt megérte, hogy kevesebb dolog volt!
Ami különösen tetszett (és szerintem mindenki hangulatát feldobta), hogy végig szólt a háttérben a népzene. Én már sokadik éve néptáncolok, úgyhogy a szívemnek igazán melengető érzés volt ezt hallgatni, ám a lányaim máshogy vélekedtek. Bár eleinte nem igazán értették, hogy miért szól a népzene, és húzták a szájukat… De amikor megmagyaráztam nekik, hogy ennek a programnak tulajdonképpen a néphagyományőrzés a lényege, megértették.
Idén a kitűzőnket újra magunknak kellett elkészíteni, ami szintén tetszett, mert sem a lányaim, sem én nem láttunk még ilyen érdekes gépezetet.
Nem ilyen útlevél volt, meg pecsét, nem az volt a lényeg, hogy ki mennyi dolgot készített, hanem sokkal inkább a program élvezése volt a lényeg, nem a versengés.
A regisztrációnál mindenki kapott egy kis papírtáskát, amire ráírhatta a nevét, és attól fogva az volt az ő kis tatyója, melybe a különféle dolgait gyűjthette.
November közepén tudatosult bennem, hogy mindjárt itt a VÁRREG. Gyorsan szóltam a lányaimnak, és (1 kivételével) mind eljöttek! 🙂
Azt szeretem még nagyon ebben a napban, hogy minden korosztálynak van megfelelő programja. A kicsiknek van délelőtt a kézműves, este pedig a nagyobbak táncra kelhetnek, Igazán hangulatos volt (idén voltam először, régebben már a délelőtt folyamán elfáradtam, és nem volt erőm visszajönni este), volt teaház, meg egyébként az egész kápolna át volt rendezve, és ott ahol reggel még számtalan nyüzsgő gyermek játszadozott, és asztalok voltak, most zenekar játszott és párocskák ropták rá a néptáncot. Egészen jó érzés volt egy ilyen hosszú és fárasztó (kellemes fáradtság) nap után feltöltődni. 🙂
Remélem, hogy még sok ilyen fantasztikus kézműves napra tudom elvinni az őrsömet (és magamat)! 🙂
Sey-Pacor Villő őv. (1002.)