Centenáriumi táborhelyfelkeresős-kéktúrázós-sárdagasztós-autópiszkolós-jókat evős
Ahogy elterveztük, portyára megyünk a téli időszakban is. Időközben megjelentek a
centenáriumi programsorozat bizonyos elemei, s a portyánkat ehhez igazítottuk. Mivel a
táborhelyfelkeresős jelvényszerző túramozgalom első fokozata az 5 táborhely felkeresése,
így kerestünk egy távolabbi, sok helyszínnel rendelkező célpontot. A bázis Zirc volt, ahol a
ciszterek zarándokszállása már ismert azok előtt, akik voltak síportyán. S a Bakonyban
találtunk 12 táborhelyet ;), amelyből 3 része a MajorCachingnek (továbbiakban MC) is.
február 4. péntek
Handris előmelegítette a Bakonyt számunkra és elindult kora reggel Bakonybélbe, ahonnan
gyalog ment fel a Nagy-Kőris hegyre, melyről hólánccal könnyedén minden csúszkálás
nélkül le tudott jönni Borzavárra. Onnan busszal indult vissza Zircre, hogy visszakérje
telefonját a busz sofőrjétől, akire “rábízta”… Gyors ebéd után felszállt Kisbér irányába a
távolsági járatra, hogy elérje a Budapestről érkező csapatot Kisbéren…
S akkor az elejéről: találkozunk pénteken 16 órakor – időközben kiderült, hogy ez nem
mindenkinek jó…így végül 17 óra után indultunk. A változás miatt Handrist kellett megtalálni
valahol. Szerencsére telefonján bejelentkezett, és tudomást szerezve a programváltozásról,
találkozó pontot egyeztetett. Végül Székesfehérvár-sóstói bevásárlóközpont (M7 62-es
kijáratánál) találkozott a Budapestről érkezőkkel, s immár együtt a Balaton északi-partja felé
vettük az irányt, ahol begyűjtöttünk még két táborhelyet 😉
- Balatonaliga
Miután 1929-ben tartott táborról (lassan 93 éve) nem sok feljegyzés került elő, így
kénytelenek voltunk ott jártunkról település felirattal elkészített csoport fotó után, tovább
hajtani. - Alsóörs
Hasonlóan a balatonaligai táborhelyhez, itt sem áll rendelkezésre pontos információ a tábor
helyszínéről. Itt még annyi plusz volt, hogy tudtuk, hogy valamilyen forrás mellett volt a tábor
1934-ben (nem tegnap). Így stílusosan a Forrás köz tábla előtt készült a fotó. A Forrás köz
ma már Lovas település közigazgatásához tartozik. (Handris megjegyzése: Egyéb opciók
lehetnek még a szintén Lovas közig. területén a Savanyúvíz-forrás, (1km-re a dokumentáció
helyétől), illetve a Felsőörs közig. területén a Királykút (5km-re északra), amely kedvelt
kirándulóhely manapság, bő vízzel rendelkezik és egy patakot is ellát vízzel. További
helytörténeti kutatás lehetőségét rejti ez a téma.)
Öregesen telefonon rendeltük meg a vacsorát, így, mikor odaértünk a vendéglőbe (Patkó
Vendéglő és Pizzéria, Zirc), máris hozták a nagy halom földi jót. Vacsora után elfoglaltuk
szálláshelyünket a zirci cisztercita apátság zarándok szállásán, majd a merészebbek (Balu,
Handris, Hp) egy rövid éjjeli túrára indultak, begyűjteni az OKT (Országos Kéktúra,
Borzavár-Zirc szakasz) két pecsétjét. De nem volt “vészes”, éjfélre már mindenki ágyba
került… A takarodó bajnokai Patti, Rita, és Handris volt, akik a legtovább fenn bírtak
maradni, majd ők is nyugovóra tértek a “koncertterembe”.
február 5. szombat
Balu jóvoltából, aki bevásárolt mindannyiunknak, megreggeliztünk, majd összekészültünk az
aznapra kijelöltek teljesítésére, régi Bakonyi táborhelyek felkeresésére:
- Ráktanya
A két autót otthagyva a túra induló-, illetve végpontjánál Ráktanya felé vettük az irányt
“Pénzesgyőr alsótól”. Hamar megtapasztaltuk, hogy bármilyen jól tájékozódó is az ember,
ha egy füldesúr – aki lehet akár egy narancssárga Ford Ranger Raptornak is boldog
tulajdonosa – lekeríti/megvásárolja a turistautat tartalmazó földterületet, nem tud helyesen
menni. Mi ezt empirikusan is bizonyítottnak találtuk.
A sóspuska, hála Balu higgadt diplomáciai képességeinek, aznap a szobájában maradt. Egy
izgalmas lámafarmon, és egy gyönyörű befagyott szurdok völgyön keresztül végül felértünk
Ráktanyára, ahol a gondoktól megtudtuk, hogy nem kapunk ott forralt bort tőle, maximum
síléceket, de azt nem akartunk. Csúcscsokoládé egy fedett pad köré ülve, majd az
Úrangyala után indultunk tovább. - Bakonybél mellett a Csepegő kút (MC)
A jelzést követve folytattuk utunkat fakitermelő gépek mellett elhaladva Csöpögő kútra.
Csoportkép és betű memorizálása a 2012-es cserkésztábor helyén, majd Bakonybél
határában megnéztük a Szent Gellértnek emléket állító Bakonybéli Borostyán-kút (Szent-
kút) kápolnát, majd a faluba érve a bencés apátsági plébánia templomot. A lányok némi
ajándék vásárlása után átautóztunk a bakonybéli Pikoló Vendéglőbe (kemény 500 méterről
beszélünk), ahol finom kihívás tárult elénk. De nem volt relative sok időnk, mert várt már
ránk… - Homokbödöge
2010-ben a II. Első Kerületi Nagytábor keretei közt volt itt cserkésztáborunk. Meglátogattuk a
települést, készítettünk csapat portrét a település felirattal. Majd siettünk tovább, mert hisz
sok látni való várt ránk még. - Döbrönte, Katalin-forrás
Erős szürkületben értünk be Döbröntére a Katalin-forráshoz, ami három évben is
cserkésztáborainknak adott otthont (1991, 1998, 2006). Némi technikai fennforgást és
csoportképet követően, bementünk Döbrönte belterületre, ahol… - Döbrönte, Turistaház
A Turistaház két évben szolgált kicserkészek táborhelyéül. (1998, 2006) Gyors fotót
követően útnak eredtünk egy meglehetősen felszerelt táborhelyre. - Farkasgyepü, Csurgó-kút
Ez a táborhely minden bizonnyal kiérdemli az első helyet minden idők városmajori
cserkésztáborai közül a “teljesen zöld helyzeti energia hajtotta biozuhanyzós” kategóriában.
A zuhanyzóval szembeni lépcsőn készítettük el a csoportképet. Konstatálnunk kellett sajnos,
hogy a “lépcső” által megmászható szikla tetején valaha állott padok és asztal, már sajnos a
múlt homályába vésznek, nincsenek… Béke a poraira… - Magyarpolány
Bár sötét volt, azért a Magyarpolányon jártunkról a fotódokumentációt elkészítettük, ahol
2001-ben kiscserkészek táboroztak.
- Devecser
Aznapi utolsó meglátogatott helyszínünk a legszomorúbb helyszín díját birtokolja (legalább a
rendszerváltás utáni időkben), ami kiscserkésztábor helyszíne volt 2010 nyarán. Miután a
tábort után 3 hónappal, 2010. október 4-én történt a vörösiszap-katasztrófa, mely 10
emberéletet követelt. Az esemény helyén, az emlékműnél készült a fotódokumentáció.
Hosszú napot zártunk, mikor visszatértünk szállásunkra, Zircre. Vacsora, s alvás kinek-kinek
igényei szerint…
február 6. vasárnap
Mielőtt reggel a 8:00-ás apátsági misén vettünk részt, Handris jónak látta lejárni a számára
hiányzó 2,5 km-t (Nagyesztergár-Zirc között), ezzel bezárta a teljesített kéktúra szakaszait.
Mise után tiszteletünket tettük az apátsági ajándékboltba, ahol feltöltötték sokan a
serkészletüket. Ritától búcsút véve – akinek hamarabb vissza kellett mennie Budapestre –
felkerekedtünk portyánk utolsó napjára, ahol további 4 helyszín várt ránk, hogy
meglátogassuk.
Csőszpusztára érve kiderült, hogy egy telefon a szálláson maradt, ami miatt fordultunk még
egy kört… S visszafelé már megérkeztünk kiindulópontra… csak olvasva zavaros, nem kis
logizstikával toltuk ezt végig. Szóval akkor ismét bakancsra: - Jásd-Szentkút (MC)
Kéktúra pecsételést követően, autókkal megközelítve aznapi első helyszín a 2017-es
cserkésztábor helyszínéül szolgáló Jásd-Szentkútat. A rövid kutakodás után újabb betűt
találtunk. Innen a kéktúra útvonalán gyalog másztunk fel a nem messze lévő Tési-fennsíkra. - A településen járva nem látogattuk meg a ma óvodaként üzemelő egykori iskola
épületét, mely a 2017-es kiscserkészek táborhelyét adta ugyanabban az évben, amikor
Jásd-Szentkúton a cserkésztábor volt, csak távolról pillantottunk rá. Amit viszont nem
mulasztottunk el, az a Csőszpusztai Alba Regia Barlagkutató központ homlokzatán található
kéktúra pecsét összeszedése volt.
Befejezésül következett a két kisbéri ősidőben megtartott tábor helyének felkeresése.. - Kisbér-Nádaspuszta (1935) volt Balu egy ismerőse révén tudta kibogozni, hogy ez hely
ma Hánta néven önálló község – így nem volt annyira nehéz a megtalálása. Az utolsó stáció, - Kisbér-Nagybérpuszta (1925), ami ma is puszta, és csak az utolsó pár száz méteren
állta utunkat egy sorompó.
Az 50 táborhelyet tartalmazó listán van még bőven felkeresnivaló, de ez a portya is
megmutatta, hogy könnyedén megszerezhető a jelvények egy része. Ugyanakkor az igaz,
hogy a gyémánt fokozatért, keményen küzdeni kell!
A kisbéri Bakony Étteremben elköltött búcsú ebédet követően elindultunk hazafelé.
Köszönjük a szervezést, Balunak ezért a jóízű portyáért, és programokért!
S a visszajelzések:
-aki nem tudott jönni, annak egyéb kötelességei, kisgyermekei vagy egészsége miatt nem
tudott jelen lenni.
-aki volt, azoknak a szállás, az utazás, a rugalmas program (amin lehet változtatni menet
közben is) tetszett, és rendben volt.
-ami felmerült, hogy lehetne magunkra főzni.
-a táborhelykeresés mindenkit belelkesített – csináljuk meg!
A legjobb pontok: éjjel Csurgó-kúton; autóból rendelni; Bakonybéli ebéd.
A legnehezebb: a reggeli mise; a túl sok kaja; a hegymászás.
Amit tartsunk meg: mindent és a kényelmes szállást!
A potya résztvevői 😉
Képek
Bővebben...
Ez után még mindenki befejezte a kimenésnél abbahagyott kézi művét, és ez után boldogan mentek haza.
