Kósza síportya 2019.01.26-27.

Képek

A félév végén, amikor a nagy hajtásnak vége van, ideje hogy a sok tanulás helyett mozogjunk. A kósza rajok (középiskolás korosztály) közös síportyát szerveztek Eplénybe. Szombat hajnali 7-kor találkoztunk a torony tövében a Városmajorban, s a megelőző sok munka gyümölcseként egy saját, két kölcsön, s egy „csak szállítok” jeligés autóval indultunk neki. (Köszönet Gelley Dávidnak és Móczár Gábornak a kölcsönautókért; és Kasza Ilonának, hogy a családi autót megszerezte; Varga Péternek pedig a szállításért.)

Pénteken az előre jelzett igényeknek megfelelően béreltünk felszerelést, így 23 felszerelést és 25 cserkészt berendeztünk az autókba. „Ott találkozunk” jelszóval vágtunk neki, s pályanyitásra odaértünk. A 23 cserkészből ketten tanítottak síelést és hódeszkázást a 9 érdeklődőnek… s a +2 fő? Ők „csak” megautóztattak minket, s kipakolásunk utána hazamentek (Köszönet Jakab Ritának a vezetésért, és Varga Petinek – akinek közben a második gyermeke világrajövetelét kezdte meg. S nagy köszönet felségének, Anitának a türelméért.)

Beöltöztünk, megvettük a két napos bérleteket (tudtátok, hogy a pénztárgép nem tudja elfogadni a több százezer forintos tételeket?), a tanulókat egybetartottuk, a profikat útjukra engedtük. S egész nap síelés, hódeszkázás, autóknál tarisznyából evés, s még naplemente után is síeltünk, élvezve a kivilágítást. 8 óra síelés után kivetkőzés, s logikai feladatok megoldása következett: 2 jogosítványos vezető, 3 autó, 22 ülőhely az autókban, és 23 cserkész – hogy jutunk haza?

A zirci ciszter apátság zuhanyzókkal, konyhával felszerelt zarándokszállásán vacsoráztunk, énekeltünk, játszottunk, aludtunk. A vacsora melegétel volt, s töredelmesen be kell valljuk, hogy 23-an a 30 adag vacsorát nem tudtuk megenni… szánjuk-bánjuk, de reggel befejeztük a maradékok eltüntetését.

8-kor apáti misén vettünk részt, majd az esti feladvány megoldása alapján eljutottunk a pályákra, s ismét léceket csatoltunk. S egész nap csak síeltünk, a tegnapi kezdő tanulók bátran vágtak neki a pályáknak… csak én vettem rá magam nehezen, hogy 42 évesen a hódeszkázásba ismét belevágjak… tegnap pár esés már megedzett, de nem hiányzott arra a napra is…

A megbeszéltek alapján a csapat tagjai az utolsó lifttel felmentek, s mindenkit leengedtek maguk előtt. Majd együtt indultak neki, s az utolsó, közös csúszást filmre is vettük.

A kivetkőzés után megérkezett Varga Ferenc (Peti édesapja, aki Peti helyett jött miniket szállítani) és Hosszú Puska, aki a harmadik autót hozta haza. Így a majori templomnál fél óra késéssel megérkeztünk, s mindenki hazamehetett – izomlázzal, élményekkel, jóleső fáradtsággal, gondolkodni valóval.

Nagyon jó volt megélni a közösség támogató segítségét, hogy autót, időt, tudást tettek a közös síelésünkbe! Isten fizesse meg!

Balu