A kósza raj február 13-án reggel hátára vette két napos portyafelszerelését és elindult Diósjenő felé, hogy megnézze van-e valamerre egy kis tél. Diósjenőn leszállva a vonatról csak a szakadó eső fogadott minket, de ez nem törte le a lelkesedésünket, utunk a Nagy-Hideg hegyre vitt.
Egyre magasabbra mászva az eső szép lassan havas esővé majd nagy hópelyhekké alakult át, és mire felértünk a hideg-hegyi menedékházhoz már legalább 15 cm-es hóban lépkedtünk. A menedékházban kaptuk egy nagy adag meleg teát és megszárítgattuk teljesen átázott kabátjainkat. Miután kellőképpen kiolvadtak elfagyott végtagjaink, leereszkedtünk a hegyről a Szénpataki Kulcsosházig, ahol az erdész már előre befűtött nekünk a cserépkályhába, így folytattuk a vizes ruhák és bakancsok szárítását.
Vacsora előtt négy részre oszlott a társaság, és egy igazán kreatív kihívás elé állítottuk a kószákat. Minden csapat kapott 20 szál spagettit, némi festőszalagot és két pillecukrot. A cél az volt, hogy minél magasabb tornyot építsünk a tésztából, ami elbírja a tetejére helyezett pillecukrot, igazán ötletes és magas tornyok épültek!
A jól megérdemelt meleg vacsora után folytattuk a közös játékot egy hatalmas vetélkedő keretében, ami után mindenki jóleső fáradtsággal bújt ágyba.
Másnap átsétáltunk és buszoztunk Kismarosra, ahol a ciszterci nővérek nagy szeretettel fogadtak minket és velük együtt vettünk részt a vasárnapi misén.
Utána vonatra szálltunk és hazaindultunk, hogy meghozzuk a hírt: találtunk telet!