Szombat reggel esős, ködös időben indult a buszunk a Majorból. A busz valami szőlőtermő, tengerparti vidékig vitt, ahol átszálltunk kalózhajónkra, amivel hosszas, fárasztó, de esőmentes evezéssel eljutottunk Tortugára, ahol már várt minket Jack, Calypso és Getti. Kis pihenő után, a kalózhajó legénysége összemérte tudását és a jobbnál jobb játékok alatt rumos teát iszogatva múlatta idejét. Az időjárás miatt a kajütbe szorultunk, ami nem volt túl nagy, de épp elfértünk. Bár a jókedv és a harsány hangok ereje majdnem szétrepesztette a deszkákat, nem süllyedt el a hajó. Este a kikötőben találtunk egy kis templomot és részt vettünk egy szentmisén, hogy lelkünk ne kárhozzon el a nagy fosztogatások közepette. Estére olyan jó hangulat kerekedett, hogy egyesek táncra is perdültek más kalózokat utánozva, és arcfelismerő memóriánk is frissítve lett. Az éjszakai pihenés után, már hajnalban fent voltak egyes kalózok – kik nem múlatták ki magukat eléggé este. Finom reggeli után újrahasznosított anyagokból gyártott a legénység maketteket egy-egy álombeli kalózhajó megépítéséhez. A szuper tengeralattjárókkal felszerelt, fedélzet-felmosó polippal ellátott hajók tervei mindenkit elkápráztattak. Közben kiderült, hogy a közelben egy kincs is van a föld alatt valahol, így annak felkutatására sietett a nép. A térkép igazat mondott, a kincs meglett, így megnyugodva, (élményekkel)gazdagon térhetett haza mindenki családjához. A fosztogatásnak egy időre vége.
