Október elején találkoztak a már felnőtt korú cserkészek, a mesterek. Akkor egy éjszakai túrán (inkább sétán) vettünk részt, ami jól esett a hűvös éjszakában. Akkor eldöntöttük, hogy télre kell a vitamin, s ezért káposztát fogunk savanyítani.
Itt van az ősz, itt van újra – s a mestercserkészek készültek a télre. Maguknak s családjuknak káposztát savanyítani gyűltek össze november 3-án a csapatotthonban. A gyalult káposzta, a babérlevél, a kömény, a bors, a karikázott répa is ott volt, s egy fél órányi előkészület után nekikezdtünk: igazi torna volt, erőt belevíve gyűrtük a káposztát, hogy a rostok megtörjenek, és kezdjen levet engedni… amihez a só is hozzájárult.
Közben folyt a szó, s az eredményes munka végén koccintottunk a jól sikerült eredmény felett. S miről folyt a szó? A káposztasavanyítás kémiájáról, a népszokásokról, tervezzünk-e közös disznóölést, milyen hosszú a nyakkendőnk… 🙂
Hazatérésünkkor kinek-kinek egy-egy adag erjedésnek induló káposzta volt a kezében 😉 Jó mulatság, mestermunka volt!