Kósza evezés – 2019

Képek

Mellőztük a korai indulást, elég sok dolgunk volt előző este… kényelmes 10:20-as vonathoz gyülekeztünk. A többség a csotthonban, ahol a hátizsákját hordóra cserélte. Igen, hordóra, mert a csónaktúrán jobb a hordó vízhatlan biztonságában tudni mindent, mint a hátizsák esőlepergető védelmét vízbe merülve próbálgatni. Uhh, nem sokon múlott, hogy a vonaton mindenki ott legyen. Sőt, volt, aki pontosan érkezett – csak rossz pályaudvarra.

8 bátor vállalkozó vágott neki az idei kósza evezős tábornak. Győrig vonatoztunk, majd egy páran vásárolni mentek, mások megkeresték a szállítót, és közben vártuk azt, aki utánunk jött. Miután mindenki odaért, bepréselődtünk Tamás mellé, felszedtük a csónakokat, és Rajkáig vágtattunk. S otthagyott minket: a csónakok, hordók, kószák – induljon a túra.

Elkényeztetett útvonalon mentünk, árnyékos kis ágon, ahol a hallépcsőkön átemelve jutottunk tovább. A sok békés emelgetés hirtelen sodrású ágba ért, s Balu és Petyusz befordultak. Mármint a vízbe. A sikeres újrakezdés után tovább mentünk, s a Dunakiliti megálló után Doborgazszigetnél találtunk szállást. Meleg zuhany, finom vacsora, sátorszárítás, csónakmosás… s nyugalomra tértünk, miután megírtuk a sajátos naplónkat – mindenkinek egy szó, kifejezés, élmény került egy-egy lapátra, amit a térképre fogunk helyezni.

A reggeli bevásárlás után összepakoltunk, s továbbindultunk. Szegény Epreknek kicsit vissza kellett evezni, mert elnéztem a leágazást. Gumicukoros energiapótlás Cikolaszigeten, és mártózás a vízben. Ez mindig lehűt – jéghideg hideg kellemes felfrissülés 🙂

A Lipóti Vadludak sátrazóhelyig mentünk, egy tisztességes átemeléssel. Két csónakot átvittünk és a cuccokat átvittük kézben, a harmadikkal négy bátor matróz ereszkedett le – s borultak be. De az élmény megfizethetetlen! A lipóti alvóhelynél megmutattuk, hogy lehet tiszta erőből úszva helyben maradni, de az nagyon sok energiát igényel. Bobó érkezése után a paprikáskrumplit elfogyasztva tértünk nyugovóra – természetesen lapátoltunk ismét 🙂

Reggelit elfogyasztottuk a Lipóti Pékség gyárának látványkávézójában, s közben két órás bemutatását élvezhettük az üzemnek, annak történetének, a működésének – egyszóval mindennek. A késői indulás után Kisbodaknál ebédeltünk, majd egy izgalmasabb átemelés után csak csurogtunk összekapaszkodva, és mesét hallgatva. Két zúgon átereszkedve Ásványrárón elbúcsúztunk Petyusztól, és a Szigetköz ágainak végére érve az utolsó átemelés következett: a víza emlékhely után száz métert víve a csónakokat ismét vízre bocsátottuk. Nati bőre alá vágott zsebbe csúszott kagylót kiműtöttük a mozgó hajókon, majd a nagy Dunán csurogtunk, amíg egy szállodahajó ránk nem dudált. Engedélyeztük az előzést ;), majd a Vámosszabadi híd alatt leereszkedtünk az 1800-as folyamkilóméterig – s 1800 000 000 000 000 000 szúnyog támadása elől a túróscsusza elfogyasztása után a sátrakba menekültünk – s aludtunk lapátozás után.

Reggel alig volt szúnyog, s vízre szálltunk, hogy a Mosoni-Duna torkolatát megkeresve felevezzünk Győrbe. Véneken ebédre fagyit ettünk, iszapot tapostunk, vízbe ugrottunk – s a Kisbagi hídnál Bobótól elköszöntünk. A Bácsai csatorna torkolatánál aludtunk, s átéltünk egy kutya látogatását – aki beleevett a vacsoránkba… A kutya gazdéjéára nem hallgatott, s engedve a gyomra csábításának Rózsa csajkájába alaposan belenyalt. Lapátozás után nyugovóra tértünk.

Reggeli után az utolsó vízreszállás következett, s Győrig eveztünk. Ott alapos csónakmosás után hónunk alatt, vállra véve, kézben tartva elvittük a csónakokat a helyükre, bevallottuk töredelmesen az elvesztett lapátot, átöltöztünk, s a vasútállomára kértük a fuvart. Elbúcsúztunk Rózsától – aki onnét Sopronba ment -, és a vonatra szálltunk tekintélyes mennyiségű hamburger és fagylalt társaságában – mint egy büfékocsi… Kellően elfáradva, félig bealudva, öt nap vízenjárás után is zuhanyra vágyva, élményekkel telve érkeztünk haza, s a csotthonban a hordókból kiköltözve váltunk ismét szárazföldi patkányokká.

Kószának lenni nagy királyság – magunk szabta napirend, magunk szabta programok, magunk vásárolta menü – szabadság, felelősség. 🙂

(Sólymosi Balázs)