A februári Szarvasgomba őrsgyűlés a távoli helyek felkeresése helyett, az új dolgok megismerése helyett hazamentünk – mármint a Városmajorba, a templomba, és bejártuk minden irányba.
Zsák szakértői vezetésével fedeztük fel a templomot, ahol megismertük a hely és az épületek történetét, megvizsgáltuk a templom mennyezeti képeit, s megtanultuk, hogy hibásan került fel (na, mi a hiba? 😉), kiderült, hogy az ablakok össze vannak cserélve (úgy is újra kellett csinálni 😉 ), megnéztük a szentélyben lévő képeket (amit a hívek alig látnak a padból 🙁),
felfedeztük az erények és a szentségek falát (hogy mi van a hol? 😉), megcsodáltuk a sekrestyeajtó templomi oldalát (mert hogy az is valamiben különleges, több, mint egy faajtó 😉), megnéztük a bejáratnál lévő emlékszövegeket, amiben számos szakember nevét fedezhettük fel (ki volt a kerületi polgármester akkor? 😉) – s már sokkal többet tudtunk meg, pedig 92 éve a Majorban vagyunk cserkészek. Nagyon izgalmas volt, s sokkal otthonosabban tudunk jelen lenni, mert tudjuk, mi az otthonunk.
Ez után a templom körül lévő emlékoszlopokat kerestük fel, hiszen majd minden oldaláról van egy-egy emlékoszlop – különböző eseményekre emlékeztetve bennünket, amely a történelmünk része, még ha nem is évezredes múltra tekintenek vissza – sőt, van, amelyik a templom telkén áll, és mégis ide tartozik.
Végezetül megmásztuk a templomtornyot, s a harangok szintjén is túl jutva másztunk fel a legfelső szintre, ami még nem a kereszt talpa. Csodás kilátás, a Kistemplom, a Major, a Nagytemplom, a környező utcák – sőt, még a Budai Várba is beláttunk – csodás képek, hatalmas élmény, és nagy tervek a fantáziánkban – micsoda cserkészotthon lehetne a toronyban 😉
A korában sokat támadott istengarázsnak hívott templom, ami egy koszosfehér téglatestekből összerótt éles-sarkos egy park szélén átalakult a szemünkben csodás, titkait megmutató szent hellyé, és tudjuk már: ez egy gótikus templom, még ha annak korától lemaradt 600 évvel.
Ha megnézed, akkor vedd észre: főhajó, mellékhajók, még mellékhajók (a kis boltívek mentén), a támfalakat segítő pillérek belülre kerültek, hosszú, karcsú színes ablakok, a fény játéka csodás, vékony, karcsú falak és oszlopok, könnyedség, karcsúság, színek és fények, égbe törő épület – ez a gótika!
Köszönjük Zsák! Pati, Zsófi, Tomi, Handris, Karesz, Krisztián nevében is
Balu
Solymosi Balázs cst. #