Az úgy volt, hogy megálmodtuk, legyen közös nyári táborunk, ahogy eddig is volt mindig. Igen ám, a kérdésben egyszerre feszültünk neki annak, hogy hova, hogyan… Mert a mikor az meg volt, és megtanultuk, hogy ha meg van az időpont, akkor aligha változtatunk rajta…
Egy napossá zsugorodott az nyári alkalom, mert így volt a legtöbbünknek alkalmas. Így maradtunk ebben, és a levelezés eredményeként szombaton reggel gépjárműre szálltunk. Ahogy az autópályára léptünk, a csevegés elkanyarodott a szervezés körüli eseményekre, és kiderült, amikor azt írtuk egymásnak, hogy „jó a vonat is”, illetve, a „nekem mindegy” azt jelentette, hogy menjünk vonattal… Oh, a kommunikáció szépséges és csodálatos lehetőségei… Nem véletlen hívják közösítésnek (Kiss Ulrik SJ kifejezése), s valóban, mint kiderült, mindenki vágyta a vonatozást, csak senki nem mondta ki, hogy az legyen.
Megérkeztünk Győrött, ahol a járművet elhelyeztük a belváros közelében lévő, ingyenes parkolóban – ugyanis a belvárosban hétvégén is fizetni kell a parkolásért. Elsétáltunk a barokk belvárosba, s együtt reggeliztünk egy ház udvarán lévő kávézóban – nyári reggel, melange, rántotta, pirítós, stb. Csak ahogy ez illik egy napfényes szombat reggelen 😉
Reggeli után elindultunk a barokk főtér, a Széchenyi tér leginkább meghatározó épületébe, bencés rendház-templom-gimnázium épületegyüttesébe. Egy zarándokcsoport volt jelen, így könnyedén bejutottunk, S a diákebédlőben összefutottunk a pannonhalmi főapáttal, aki egy akkor induló zarándokcsoporttal készült a bencés zarándoklatra (ennek érdemes utánanézni). Bent megnéztük, hol élte középiskolás éveit Tiha és Balu. Tabló, Makovecz Imre tervezte diákkápolna, tantermek, kollégiumi szobák, történetek, diákebédlő, refektórium, oratórium, barokk lépcsőház – aki amit nem tud, nézzen utána! 😉
Az iskola, amely jövőre ünnepli fennállásának 400. évfordulóját, és a rendház bejárása után a bolton át bejutottunk az első magyarországi barokk templomba, amelynek teljes felújítása most fejeződött be, így teljes fényében pompázott, s különlegessége, hogy a mennyezeti freskókon a kék szín nem kevert, hanem természetes színezőanyag, s színe ugyan így ragyog megalkotása óta. (Erre a téren élő, hippi-szerű helyi megfejtő is felhívta a figyelmünket. 😉)
A templomban ülve érkeztek a zarándokok, és velük együtt elmondtuk a napközi imaórát, amelynek végén lezártuk a bencéseknél töltött időt, és átmentünk a Szóda-szökőkút mellett a Székesegyházba. A Székesegyházban báró Apor Vilmos sírja, Szent László király hermája (megnézendő! 😉 ), és az átépített Székesegyház szépsége lenyűgöző, s a csodatevő Könnyező Szűz Mária kép, amely Írországból származik elég sokféle érdekességet rejtette magában. S egykori bencés diákként különösen megérintett, hogy a gyakorolni érkezett orgonista a Szent Benedek himnuszt játszotta az orgonán.
A Székesegyház után átmentünk a Püspökvárba, és felmentünk annak tornyába, hogy körülnézzünk fentről Győröt. Onnan nagyon jól látható, hogy a Rába barnásabb vize megfesti a Mosoni-Duna zöldesebb vizét. A Rába parti sétával visszaértünk a parkoló autónkhoz, és ebédhez lőttünk egy megfelelő helyszínt, majd hazaautóztunk.
Ilyen a mi mester korosztályi táborunk: kultúra, világ felfedezése, közös étkezések, együtt utazás… pont, mint bármely másik korosztályban.
Balu
Solymosi Balázs cst. #