Sok élményünk van arról, hogy az erdei túránkon a jelzést követve eljutunk a településre, s
így a faluban is jelzést követünk, egészen a buszmegállóig. Ez az élmény fellelhető Budapesten belül
is, sőt, a Városmajoron is átmegy a zöld jelzése a Budai-hegységnek.
Novemberi estén találkoztunk a Szikla-templom előtt, futottunk neki a zöld jelzés első szakaszának. Hogy a testi teljesítményen túl is legyen benne szellemi táplálék, a túra szervezője, Handris gondoskodott arról, hogy felidézzük a bejárt útvonal izgalmas kérdéseit – legyen az várostörténet, csapattörténet, építészetileg egyedülálló megoldás…
Az útvonal maga a Szikla-templom előtt indult, ahol a Gellért-hegy csúcsa felé kapaszkodtunk. Sötétben, mert hiába a város minden fénye, a hegy sötétbe borult. Az ösvény tele levelekkel, csúszott is, de ahogy többen is jelezték, még sosem látták a hegynek ezt az arcát – mert nagyon ritkán gondolunk a Gellért-hegyre, mint turistaösvényekkel szabdalt területre.
A jelzés nem vezet fel a csúcsra, hanem nagyon szépen vezetett, a hegy oldalába vágott ösvényen halad, ami elmenne a Szent Gellért szobor oszlopsora mögött. Ekkor letértünk a jelzett ösvényről, és a szoborhoz mentünk. Félelmetes ilyen közelről látni egy-egy szobrot, hiszen jelentősen nagyobbak, s ez által tudnak félelmetesebbek is lenni. E mellett számos részlet itt válik valóban felfedezhetővé – nekem egészen meglepő volt, hogy Gellért alakján bencés habitus van, jól kivehető a skapuláréja is. A rajta lévő miséző palást inkább a püspöki mivoltát emeli ki.
Innen visszatérve az ösvényre eljutottunk a Filozófusok Kertjébe, ami sokaknak ismerős lehet, számos kósza pikniket rendeztünk itt. A filozófusok szobrai nagy vallásalapítókat jelenítenek meg, leborulva Ábrahám, s a körben állnak Jézus, Ekhnaton, Lao-Ce és Buddha.
Mindannyian középre összpontosítanak, ahol egy kis gömb látszik – jelképezve a mindenséget, ahogy más és más szemszögből látjuk ugyan azt a valóságot. S nekünk is megnyílt egy izgalmas lehetőség, láttuk Pest felett a Jupitert 😉
Innen a víztározó tetejére vitt utunk, ahol megnéztük a Buda királyfi és Pest királylány kézfogójának szobrát, és meghallgattuk a víztározó ismertetőjét. Utunk a jelzés mentén elvezetett a Hegyalja úti gyalog-átkelőhöz, majd a Tabánban, csapatunk egykori honában jártunk, mígnem a Horváth-kerten át kijutottunk a Vérmezőre. A Déli pályaudvarnál váltunk el egymástól, s a keménymag egészen a Hajnóczy utcai ösvényen jutott el a templomhoz.
Itt függesztettük fel a közös túránkat, ami a Budai-hegység zöld jelzése mentén valósult meg az Úr 2025. esztendejének november havában. A csapatot Zsák, Patti, Kata, Karesz, Handris, Tamás, Kingi és Balu alkotta 😉
Balu
Solymosi Balázs cst. #