Őszi mestertalálkozó – a szokásos módon káposztát savanyítunk. Ideje, hogy felkészüljünk a télre, és legyen vitaminforrásunk a téli időben. Alapvetően érdemesebb lenne a normális életet élni: nyáron gyümölcs, télen savanyúság 😉
A szokásos menetrend: munkaidő után rohanás Vecsésre, közben megemlékezés Schneider Vikire (aki ott lakott/lakik), s járt a majorba cserkészcsapatba 😉 , s egészen vicces módon került ide. Éppen elkéstem, de még ott volt a szakember. A régi cimborám, a nagyapja már nem él, de persze, s rögtön legyalulta a káposztát, zsákba került, kocsiba, fizetés, s irány vissza.
Az új menetrend, hogy mindenki otthon fűszerezze, így a törés, sózás volt közös. Az új ötletem, hogy a fűszereket vászonzsákba teszem, és így teszem a káposztába – így nem kell takarítani a káposztát a használat előtt – mert a beleszórt bors, kömény kiszedése mindig nehéz. Így azonban nagyon könnyen használható a kész káposzta: egyszeri mosással máris ehető 😉
A Szarvasgomba őrs Kingivel kiegészülve jött össze, és elkezdtük a káposzta csömöszölését, összetörve a rostokat, sózva, hogy levet engedjen. S közben csevegés, a káposztával későbbi tapasztalatok, igények, mennyiségek…
A végén takarítás, pakolás, s hazavisszük, mert innentől még egy hónap, amíg megérik a savanyúkáposzta.
Balu
Solymosi Balázs cst. #