Kósza evezés – 2019

Képek

Mellőztük a korai indulást, elég sok dolgunk volt előző este… kényelmes 10:20-as vonathoz gyülekeztünk. A többség a csotthonban, ahol a hátizsákját hordóra cserélte. Igen, hordóra, mert a csónaktúrán jobb a hordó vízhatlan biztonságában tudni mindent, mint a hátizsák esőlepergető védelmét vízbe merülve próbálgatni. Uhh, nem sokon múlott, hogy a vonaton mindenki ott legyen. Sőt, volt, aki pontosan érkezett – csak rossz pályaudvarra.

8 bátor vállalkozó vágott neki az idei kósza evezős tábornak. Győrig vonatoztunk, majd egy páran vásárolni mentek, mások megkeresték a szállítót, és közben vártuk azt, aki utánunk jött. Miután mindenki odaért, bepréselődtünk Tamás mellé, felszedtük a csónakokat, és Rajkáig vágtattunk. S otthagyott minket: a csónakok, hordók, kószák – induljon a túra.

Elkényeztetett útvonalon mentünk, árnyékos kis ágon, ahol a hallépcsőkön átemelve jutottunk tovább. A sok békés emelgetés hirtelen sodrású ágba ért, s Balu és Petyusz befordultak. Mármint a vízbe. A sikeres újrakezdés után tovább mentünk, s a Dunakiliti megálló után Doborgazszigetnél találtunk szállást. Meleg zuhany, finom vacsora, sátorszárítás, csónakmosás… s nyugalomra tértünk, miután megírtuk a sajátos naplónkat – mindenkinek egy szó, kifejezés, élmény került egy-egy lapátra, amit a térképre fogunk helyezni.

A reggeli bevásárlás után összepakoltunk, s továbbindultunk. Szegény Epreknek kicsit vissza kellett evezni, mert elnéztem a leágazást. Gumicukoros energiapótlás Cikolaszigeten, és mártózás a vízben. Ez mindig lehűt – jéghideg hideg kellemes felfrissülés 🙂

A Lipóti Vadludak sátrazóhelyig mentünk, egy tisztességes átemeléssel. Két csónakot átvittünk és a cuccokat átvittük kézben, a harmadikkal négy bátor matróz ereszkedett le – s borultak be. De az élmény megfizethetetlen! A lipóti alvóhelynél megmutattuk, hogy lehet tiszta erőből úszva helyben maradni, de az nagyon sok energiát igényel. Bobó érkezése után a paprikáskrumplit elfogyasztva tértünk nyugovóra – természetesen lapátoltunk ismét 🙂

Reggelit elfogyasztottuk a Lipóti Pékség gyárának látványkávézójában, s közben két órás bemutatását élvezhettük az üzemnek, annak történetének, a működésének – egyszóval mindennek. A késői indulás után Kisbodaknál ebédeltünk, majd egy izgalmasabb átemelés után csak csurogtunk összekapaszkodva, és mesét hallgatva. Két zúgon átereszkedve Ásványrárón elbúcsúztunk Petyusztól, és a Szigetköz ágainak végére érve az utolsó átemelés következett: a víza emlékhely után száz métert víve a csónakokat ismét vízre bocsátottuk. Nati bőre alá vágott zsebbe csúszott kagylót kiműtöttük a mozgó hajókon, majd a nagy Dunán csurogtunk, amíg egy szállodahajó ránk nem dudált. Engedélyeztük az előzést ;), majd a Vámosszabadi híd alatt leereszkedtünk az 1800-as folyamkilóméterig – s 1800 000 000 000 000 000 szúnyog támadása elől a túróscsusza elfogyasztása után a sátrakba menekültünk – s aludtunk lapátozás után.

Reggel alig volt szúnyog, s vízre szálltunk, hogy a Mosoni-Duna torkolatát megkeresve felevezzünk Győrbe. Véneken ebédre fagyit ettünk, iszapot tapostunk, vízbe ugrottunk – s a Kisbagi hídnál Bobótól elköszöntünk. A Bácsai csatorna torkolatánál aludtunk, s átéltünk egy kutya látogatását – aki beleevett a vacsoránkba… A kutya gazdéjéára nem hallgatott, s engedve a gyomra csábításának Rózsa csajkájába alaposan belenyalt. Lapátozás után nyugovóra tértünk.

Reggeli után az utolsó vízreszállás következett, s Győrig eveztünk. Ott alapos csónakmosás után hónunk alatt, vállra véve, kézben tartva elvittük a csónakokat a helyükre, bevallottuk töredelmesen az elvesztett lapátot, átöltöztünk, s a vasútállomára kértük a fuvart. Elbúcsúztunk Rózsától – aki onnét Sopronba ment -, és a vonatra szálltunk tekintélyes mennyiségű hamburger és fagylalt társaságában – mint egy büfékocsi… Kellően elfáradva, félig bealudva, öt nap vízenjárás után is zuhanyra vágyva, élményekkel telve érkeztünk haza, s a csotthonban a hordókból kiköltözve váltunk ismét szárazföldi patkányokká.

Kószának lenni nagy királyság – magunk szabta napirend, magunk szabta programok, magunk vásárolta menü – szabadság, felelősség. 🙂

Bővebben...

Fogadalomtétel – 2019.05.18.

Képek

Az idei fogadalomtétel a Mackó-barlangban volt, szállásunkként pedig a csobánkai cserkészpark szolgált. A rajok külön próbáztak, csak a a kiscserkészeknek és a Don Bosco raj tagjainak a próbáztatása zajlott szombat délelőtt. Miután mindenki megérkezett a szállásra, közösen játszottunk, amit Gábor atya által celebrált mise követett. A vacsora után mentünk át a fogadalomtétel helyszínére, ahol kiscserkész ígéretet a Mangó és a Hópárduc, fogadalmat pedig a Csalán, Pingvin és Kaméleon őrsök tettek.

Bővebben...

Vándor portya 2019.02.02-03.

Képek

Idén a vándorok Kalocsán és Hajóson jártak, ahol megnézték az Asztrik Látogatóközpontot, az Érseki Könyvtárat és a kalocsai székesegyházat. Hajóson részt vettek egy borkóstolón, este pedig a helyi svábokkal beszélgettek, énekeltek. Másnap megnézték a hajósi kegytemplomot, és a hazaindulás előtt a kalocsai termálfürdőbe is elmentek.

Bővebben...

Kósza síportya 2019.01.26-27.

Képek

A félév végén, amikor a nagy hajtásnak vége van, ideje hogy a sok tanulás helyett mozogjunk. A kósza rajok (középiskolás korosztály) közös síportyát szerveztek Eplénybe. Szombat hajnali 7-kor találkoztunk a torony tövében a Városmajorban, s a megelőző sok munka gyümölcseként egy saját, két kölcsön, s egy „csak szállítok” jeligés autóval indultunk neki. (Köszönet Gelley Dávidnak és Móczár Gábornak a kölcsönautókért; és Kasza Ilonának, hogy a családi autót megszerezte; Varga Péternek pedig a szállításért.)

Pénteken az előre jelzett igényeknek megfelelően béreltünk felszerelést, így 23 felszerelést és 25 cserkészt berendeztünk az autókba. „Ott találkozunk” jelszóval vágtunk neki, s pályanyitásra odaértünk. A 23 cserkészből ketten tanítottak síelést és hódeszkázást a 9 érdeklődőnek… s a +2 fő? Ők „csak” megautóztattak minket, s kipakolásunk utána hazamentek (Köszönet Jakab Ritának a vezetésért, és Varga Petinek – akinek közben a második gyermeke világrajövetelét kezdte meg. S nagy köszönet felségének, Anitának a türelméért.)

Beöltöztünk, megvettük a két napos bérleteket (tudtátok, hogy a pénztárgép nem tudja elfogadni a több százezer forintos tételeket?), a tanulókat egybetartottuk, a profikat útjukra engedtük. S egész nap síelés, hódeszkázás, autóknál tarisznyából evés, s még naplemente után is síeltünk, élvezve a kivilágítást. 8 óra síelés után kivetkőzés, s logikai feladatok megoldása következett: 2 jogosítványos vezető, 3 autó, 22 ülőhely az autókban, és 23 cserkész – hogy jutunk haza?

A zirci ciszter apátság zuhanyzókkal, konyhával felszerelt zarándokszállásán vacsoráztunk, énekeltünk, játszottunk, aludtunk. A vacsora melegétel volt, s töredelmesen be kell valljuk, hogy 23-an a 30 adag vacsorát nem tudtuk megenni… szánjuk-bánjuk, de reggel befejeztük a maradékok eltüntetését.

8-kor apáti misén vettünk részt, majd az esti feladvány megoldása alapján eljutottunk a pályákra, s ismét léceket csatoltunk. S egész nap csak síeltünk, a tegnapi kezdő tanulók bátran vágtak neki a pályáknak… csak én vettem rá magam nehezen, hogy 42 évesen a hódeszkázásba ismét belevágjak… tegnap pár esés már megedzett, de nem hiányzott arra a napra is…

A megbeszéltek alapján a csapat tagjai az utolsó lifttel felmentek, s mindenkit leengedtek maguk előtt. Majd együtt indultak neki, s az utolsó, közös csúszást filmre is vettük.

A kivetkőzés után megérkezett Varga Ferenc (Peti édesapja, aki Peti helyett jött miniket szállítani) és Hosszú Puska, aki a harmadik autót hozta haza. Így a majori templomnál fél óra késéssel megérkeztünk, s mindenki hazamehetett – izomlázzal, élményekkel, jóleső fáradtsággal, gondolkodni valóval.

Nagyon jó volt megélni a közösség támogató segítségét, hogy autót, időt, tudást tettek a közös síelésünkbe! Isten fizesse meg!

Balu

Bővebben...